A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nál, hogy hogyan kell a jövőt a tágan értelmezett minőség prizmáján vizsgálni az ágazat irányítóinak, és ezért milyen intézkedéseket kell tenniük. A második az én megítélésem: a koncepcióban ma is van bátortalanság és bizonytalanság. A 8. oldal 5/a pontjában súlyosan bizonytalannak tartom azt a fogalmazást, hogy a hazai ipar figyelmébe ajánlja a Központi Bizottság azt, hogy a mezőgazdaság biztos piaca a termelésének. Nem akarom itt az ipar képviselőit megbántani. Az a véleményem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy vevője akar lenni a mezőgazdaság a hazai ipar termékeinek, amely nem egészen korszerű és nem a mai kor követelményeinek megfelelő, sem minőségben, sem árban. Másrészt ennél sokkal szigorúbban kell fogalmaznunk azt, hogy az ipar készüljön fel a mezőgazdaság szükségleteinek a mainál sokkal jobb kielégítésére. Nem elégíti ki a várakozást az sem, ahogy az árpolitikával kapcsolatban szükséges álláspontunkat, vagy tervezett álláspontunkat az előterjesztés 12. oldal a) pontja rögzíti.

14 Igazán nem a beavatkozó és a voluntarista elemeket kívánom vissza, de a kormányzó pártnak a javaslatnál többet kell tenni a mezőgazdasági árpolitikában. Határozott állásfoglalás szükséges az agrárollót illetően. A piaci viszonyok, amit annyira hangsúlyozunk, illuzórikusak maradnak és elkedvetlenítenek, ha az egyik oldalon valóban érvényesülnek, a másik oldalon pedig nem. A harmadik megjegyzés: a koncepciót elfogadva is fontosnak tartom felhívni a figyelmet, hogy a legjobb koncepció, annak legjobb kidolgozása sem helyettesíti azt, hogy az egyre növekvő önállósággal rendelkező gazdálkodó szervek, kisebbnagyobb térségek, esetleg megyék is dolgozzák ki adottságaiknak megfelelően programjaikat. Egyetértve Iványi elvtárssal, kell állami ágazati koncepció, elmélyült és részletesen szakmailag kidolgozott koncepció, emellett szükség van arra is, amit itt elmondottam. A negyedik megjegyzésem: javaslom a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a koncepció végleges megfogalmazásánál tartsuk szem előtt, hogy a tudományos szakirodalom szerint az ország agroökológiai potenciálja a mai produktumoknak sok tájon legalább a kétszeresét képes produkálni. Különös tartalékokkal rendelkezik a kertészet és a halgazdaság. Azt is javaslom megfontolásra, hogy célul kell tűznünk a biomassza teljesebb hasznosítását az országban. Ma a megtermelt szervesanyagnak 40—50%-át, tehát maximum felét hasznosítjuk, nyilvánvaló a költségek mindezt terhelik száz százalékban. Az ötödik: javaslom, hogy a koncepció foglaljon állást abban, hogy az állami gyakorlat és szabályozás válassza el az agrárgazdaságban a versenyszférát a környezetet fenntartó mezőgazdaságtól. Az utolsó javaslatom: egyetértve azzal, ami az előterjesztésben is van, azzal, ahogyan Iványi elvtárs is hangsúlyozta: a falvaink fejlődésének meghatározó tényezője, településszervező, fejlesztő erő a mezőgazdaság. Nem szabad, hogy ezt leegyszerűsítsük arra, hogy a falvak fejlődésének egyedüli felelőse legyen. Egészében, a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok, a vállalkozások szükséges sokszínűsége, a termelőszövetkezetek szerepváltása, az előterjesztésben kellően kifejtett, jó igazodási pontokat ad. Vallom, hogyha sikeres az agrárpolitikánk, számíthatunk rá, hogy az ágazat, a lakosság a mai, jelentős feszültségek mellett is a Magyar Szocialista Munkáspárt mellett áll majd ki. Köszönöm a türelmet. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Gyuricsku elvtárs. Burgert elvtársé a szó. Tessék. 933