A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

5. sz. függelék MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TITKOS! POLITIKAI BIZOTTSÁGA Grósz Károly [s. k. aláírás] KB/134. TÁJÉKOZTATÓ a Központi Bizottságnak a reformkörök működésének kezdeti tapasztalatairól Az MSZMP keretében működő reformkörök megalakításának gondolata először Csongrád megyében fogalmazódott meg. A kezdeményezők felhívása a Csongrád Megyei Hírlap 1988. november 29-ei számában jelent meg „Reformköröket a pártban is!" címmel, 26 fő aláírásával. Ezt követően, 1989. április közepéig, közel 40 reformkör („reformszárny ", pár(t)beszéd klub, lakóterületi alapszervezet) alakult meg. A reformkörök alapvető céljuknak vallják a politikai, a gazdasági és a társadalmi reformok gyorsítását, az MSZMP egyértelműbb megújulásának előmozdítását, a szükséges változások akadályainak, feltételeinek feltárását. (Több helyütt a reformkör a területi, illetve a helyi pártértekezlet előkészítése során alakult meg.) A reformkorok többsége a párton belüli szellemi- politikai vitafórumként, klubszerű keretek között, nyitottan tevékenykedik. Munkájukban elsősorban fiatal értelmiségiek vesznek részt. Jelentős részt alkotnak — az alapítók között is — a párt és a KISZ apparátusában dolgozók, újságírók és kisebb számban gazdasági vezetők, munkások. Néhány reformkörhöz pártonkívüliek is csatlakoztak. A belső arányok, a területi sajátosságoknak megfelelően, eltérőek. A reformkörök működésének eddigi tapasztalatai: 1. A reformkörökben sokrétűen és határozottan vetik fel a társadalom építésének, a párt megújulásának nehézségeit. Egyértelmű törekvésük a párt tekintélyének visszaállítása és növelése; a múlt hibáitól való elhatárolódás. Több helyütt megfogalmazták, hogy ehhez alapnak tekintik az 1988. májusi pártértekezlet főbb törekvéseit és a Központi Bizottság „Mire törekszik az MSZMP" című dokumentumát. 2. A társadalmat, a párt tagjait legjobban érintő témákkal foglalkoznak (a társadalom jellege, a párt helye, szerepe, a múltjának értékelése, a választások, a páltviták témái, az ebből adódó helyi feladatok, a pártértekezletek szükségessége, azok személyi vonzatai, stb.). Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy míg kezdetben nagyobbrészt a helyi, rövid távú kérdések voltak a viták középpontjában, addig napjainkban egyre markánsabb általános politikai minősítések, bírálatok, elképzelések és programalkotási kísérletek fogalmazódnak meg. (Lásd a Reformkorok 1989. áprüis 15-ei kecskeméti nyilatkozata — 1. sz. melléklet.) A vitákban és néhány reformkör állásfoglalásában felbukkannak szélsőséges nézetek is, a többség azonban a reális célokat követők közül kerül ki. 3. Viszonyuk a helyi és a területi pártszervekhez vegyes, de tendenciájukban javuló képet mutat. Ott, ahol a reformkört a városi pártbizottság hozta létre, vagy működését közvetlenül segíti, a viszonyok kezdettől egyértelműek. Más területeken — a kezdeti kölcsönös gyanakvás és bizalmatlanság után — a pártszervek és reformkörök közeledése és javuló együttműködése tapasztalható. 4. A politikai kultúra általános hiányosságai, a platformszabadság csak hosszabb gyakorlattal kialakítható normáinak hiánya miatt a reformkörök eddigi működése során több feszültség is keletkezett. Ezek a vezető testületek és a reformkörök gyakorlati együttműködése során, türelmes munkával, új megoldások felkutatásával feloldhatók. a) A reformkörök álláspontjuk közzétételére nemcsak a pártnyilvánosságot használják. Ehhez az is hozzájárul, hogy a pártsajtó tartózkodó, és e tekintetben a helyzethez még nem alkalmazkodott belső tájékoztatási rendszerünk sem. b) Az alternatív szervezetekhez fűződő kapcsolataikban nem tesznek kellő különbséget a párbeszéd és az egyezségkötés között. Nem érzékelik kellően, esetenként elvitatják, hogy a szövetségi poli907