A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

helyzetért az MSZMP-t — ezen belül döntően a nemzeti sorskérdések, a régóta mutatkozó figyelmeztető jelek iránt érzéketlen politikai vezetőket — súlyos felelősség terheli." A reformköri tagok munkájának eredményességét bizonyította, hogy sikerült azokat a témaköröket a Központi Bizottság üléseinek napirendjére tűzni, amelyeket a fent említett tájékoztatóban is megfogalmaztak. A Magyar Szocialista Munkáspárt bomlási folyamatának 1989 januárjában történő felgyorsulását nem elsősorban a fizetésképtelenség határán mozgó államháztartási krízis, hanem az elmúlt három évtized „történelmi útjának vizsgálatáról" kialakult belső nézetkülönbségek váltották ki. Ez az értékelés több lényeges ponton közeledett az egyre nagyobb mozgásteret nyerő demokratikus ellenzéki szervezetek nézeteihez, amelyek 1989 februárjában már képesek voltak arra, hogy az MSZMP Központi Bizottságát a többpártrendszer elismeréséről szóló határozat meghozatalára kényszerítsék. A kádári korszak politikájának hitelvesztése, az egyre mélyülő társadalmi és gazdasági válság körülményei szükségszerűen vezettek az ellenzék létének tudomásulvételéhez és a „politikai egyeztető" tárgyalások megkezdéséhez. 1989-ben a Központi Bizottság ülésein megvitatott napirendi pontok az alábbi, nagyobb tárgykörökbe sorolhatók: — A Magyar Szocialista Munkáspárt belső átalakítása érdekében készített előterjesztések, javaslatok, amelyek a megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések „tapasztalatainak" értékelésére, a pártkongresszus előkészítésére, a belső reformkörök tevékenységének figyelésére, az ún. káderügyek intézésére helyezték a hangsúlyt. Ebben a témakörben kellett választ adni arra a kérdésre, hogy az MSZMP vállalja-e a többpártrendszer bevezetésével járó konzekvenciákat, illetve képes-e átalakulni egy bürokratikus hatalmi szervezetből demokratikus politikai párttá. Fontos konkrét lépés volt továbbá a nagybeteg Kádár János felmentése (május 8.) és a központi vezető szervek átalakítása (június 23—24.), nevezetesen a Politikai Bizottság megszüntetése, egyidejűleg négytagú Elnökség és 21 tagú Politikai Intéző Bizottság választása. — A politikai rendszer reformjának témakörében tárgyalták az Alkotmány korszerűsítéséről, a többpártrendszer bevezetéséről, a tulajdonreformról, a lelkiismereti és vallásszabadságról, a politikai nyilvánosságról, a fegyveres erők és az MSZMP viszonyának módosításáról készített előterjesztéseket. Szembenéztek azzal a kérdéssel is, hogy az MSZMP hajlandó-e lemondani ún. érdekintegráló tevékenységéről, amelynek során a KISZ, a SZOT és a Hazafias Népfront önállóságát formálissá téve azok vezetőit saját politikai irányító testületének tagjai közé sorolta. — A harmadik kategóriába tartoztak a társadalmi béke, a közmegegyezés érdekében tett lépéseket tükröző előterjesztések. így került sor az „elmúlt évtizedek történeti útjának" vizsgálatára, az „1956-os események", valamint a koncepciós perek kérdésének megtárgyalására, a Nagy Imre és társai bírósági eljárásával összefüggő dokumentumok feltárására, a politikai egyeztető tárgyalások előkészítésére. — Negyedik csoportnak a gazdasági reform végrehajtásával foglalkozó előterjesztések tekintendők, amelyek egyaránt szóltak az eladósodás ütemének remélt fékezéséről, az államháztartás, valamint az ipar és a mezőgazdaság átalakításának kényszeréről, az export-import tevékenység szándékolt modernizálásáról, a piacgazdaság kérdéséről, a tulajdonviszonyok megváltoztatásáról. — Végül — de nem utolsósorban — meg kell említenünk azokat az „egyéb" témáVIII