A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kat, amelyek az NDK-s menekültek ügyének megoldásával vagy a „pártvagyon megmentésének" kérdésével foglalkoztak. Abban, hogy a fenti alapvető kérdések a párttagság és a közvélemény szélesebb köreihez is eljutottak, valamint hogy eme reformtörekvések képviselői az egyre növekvő társadalmi háttérrel bizonyos védettséget élvezhettek, a politikai nyilvánosság növekedése játszott fontos szerepet. A nyilvánosság követelőinek és a politikai hatalom tűrőképességét meghatározó pártvezetőknek viszonyában az 1988. májusi pártértekezleten következett be lényeges változás. Ezen a tanácskozáson a párt vezetői elismerték, hogy a politikai intézményrendszer demokratizálásának nélkülözhetetlen feltétele a nyilvánosság és a tájékoztatás korlátainak lebontása. Az információk áramlásának növekedését és felgyorsulását az 1989. év első hónapjaiban nem csupán az MSZMP reformköreinek ilyen irányú törekvése segítette, hanem ez a folyamat már egybeesett az új társadalmi szervezetek, pártok,, ,alternatív" tömörülések jelentkezésével, amelyek egyik céljuknak azt tekintették, hogy megjelenhessenek és szerepelhessenek a nyilvánosságot biztosító országos fórumokon. A korábbinál lényegesen nagyobb sajtó- és szólásszabadság fokozatos érvényesülése egyben a különböző társadalmi csoportok szerveződési jogának elismerését is kikényszerítette. Ebben az időszakban a nyilvánosság a hatalom mellett már a polgári szerveződések számára is eszközül szolgált arra, hogy szándékaikról a közvéleményt tájékoztassák és ily módon nyerjék meg támogatását. A politikai nyilvánosság kereteinek kiterjesztéséről született határozat végrehajtásának eredményeként a központi párttestületek munkájáról szóló tájékoztatás gyakorlata jelentősen megváltozott. Az ülésekről kiadott közlemények lényegesen több információt tartalmaztak, mint az előző években. Ennek ellenére valljuk, hogy az a történelmi eseménysorozat, amely végül a „rendszer- vagy modellváltás" kérdésének eldöntéséhez vezetett, részleteiben csak a most közölt jegyzőkönyvekből ismerhető meg, követhető nyomon és értelmezhető. A magyarországi rendszerváltozás folyamata nem 1989-ben indult el és nem ebben az évben fejeződött be, de a történelmi átalakulás szempontjából e tizenkét hónap során döntő fontosságú események történtek. Hiszen, a fentieken túlmenően október 6. és 9. között megtartották azt a kongresszust, amelyen kimondták az állampárt szerepét betöltő MSZMP megszüntetését, ezt követően pedig október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot. A kongresszusok (1957 júniusában és 1988 májusában az országos értekezlet) által megválasztott Központi Bizottság a Szervezeti Szabályzatok szerint a pártkongresszusok közötti időszakban az MSZMP legfelsőbb szerve volt, a valóságban azonban a párt politikájának kidolgozásában mindaddig jórészt — a Politikai Bizottság akaratára rábólintó — formai szerepet játszott, amíg a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet egészét átható válság a hatalmat ténylegesen gyakorló Politikai Bizottságot teljes elszigetelődéssel nem fenyegette és háttérbe vonulásra nem kényszerítette. A szűk körű, a legfelsőbb szintű operatív irányítást végző és a legfontosabb hatalmi pozíciókat tagjaival betöltő Politikai Bizottsággal szemben a Központi Bizottság nagy létszámú, a pártfunkcionáriusokon kívül jelentős számban és arányban gazdasági és tömegszervezeti vezetőket, tudósokat, művészeket s másokat is magáIX