A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

koztatja a széles pártközvéleményt Kádár elvtárs állapota, érdeklődnek, nyilatkozatot várnak, és elmondom még azt is, hogy rengeteg rémhírt terjesztenek. Attól kezdve, hogy elzárjuk, hogy a nyilvánossággal ne találkozzon, egészen addig, hogy — a mai majdnem száz telefon, amelyik ide a titkárságra jött — a főtitkár tönkretette a párt elnökét, eltitkolja az ország előtt és így tovább, és így tovább. Kádár elvtárs egészségi állapota azóta is romlott, hogy itt Önök előtt felszólalt. Ezért több központi bizottsági tagtól kaptam telefont és levelet, amelyben kezdeményezték, gondoljuk meg, hogy nem kellene-e nyugállományba vonulását kezdeményeznünk, felmenteni a pártelnöki tisztség alól. Személyesen megpróbáltam Kádár elvtárssal erről beszélni. A legutolsó találkozón a másfél óra alatt néhány perc volt csak, amikor beszélgetni tudtunk. Azt a kérésemet, hogy ő kérje a testülettől a felmentését, tulajdonképpen nem értette meg. Nem ellenezte, nem jutott el tulajdonképpen a kérés a tudatáig. Orvosi szakvéleményt kértünk: négy orvosprofesszor írásba adta április 26-án, hogy a hitelesített konzílium megállapította: Kádár János elvtársat egészségi állapota pártmunkájának ellátására alkalmatlanná teszi, a jelenlegi állapota alapján véleményük szerint ebben érdemi változás a jövőben sem várható. Kállai Kálmán professzor, Hutás Imre professzor, Eckhardt Sándor professzor és Kulka Frigyes professzor írta alá a jelentést. Mindezek alapján a Politikai Bizottság egyetértésével kezdeményezem, hogy mentsük fel Kádár János elvtársat a pártelnöki tisztsége alól, és kezdeményezzük nyugállományba vonulását. Javaslom, hogy a KB tagsága alól is mentsük fel, ne csak az elnöki tiszte alól. Azt ajánlom, hogy egy levélben köszönjük meg Kádár elvtársnak a munkáját. A levelet javaslom, hozzuk nyilvánosságra. Az a meggondolás vezet bennünket, amikor erről beszélgetünk, hogy elsősorban a párttagságnak üzenjünk e levéllel és nem Kádár Jánosnak, hisz úgy tűnik, hogy lelkiállapota rendkívül rossz. Ma például, miközben itt tanácskoztunk, egy órakor jött az értesítés, hogy a titkárságára visszaszólt, mondják meg nekem, megkapta az üzenetemet, megértette, hogy ki kell költöznie a lakásából, és már összecsomagolt, és valóban, az udvaron felöltözve várta, hogy menjenek érte. Nem üzentem természetesen, de ezt talán mondanom sem kell. Az orvosok felmentek, két és fél órás beszélgetést folytattak vele. A beszélgetés alatt már nem hivatkozott erre, ugyanakkor nagyon hangsúlyozott valamilyen lakáscserét. Ezt csupán annak jelzésére mondom el, hogy nagyon rossz állapotban van. Van még egy politikai szempont, amit kérem, gondoljanak végig. Június 16-a egészen biztos, hogy politikai konfliktusokkal, legalábbis olyan politikai megnyilvánulásokkal lesz terhes, amit neki elviselni nem lesz könnyű. Tekintettel arra, hogy ilyen állapotban van, előbb-utóbb úgysem fogjuk tudni kikerülni, hogy döntést hozzunk a kérdésben. Nekem úgy tűnik, a június 16-a után hozott esetleges ilyen értelmű döntésünk óhatatlanul azt az ízt kölcsönzi ennek a döntésnek, hogy valamilyen olyan tömegnyomásra döntöttünk, amely a tüntetésen egész biztosan felszínre tör és megnyilvánul. Jobb idegzetű embernek sem lesz könnyű ezeket a napokat túlélni. Tehát amikor ajánljuk felmentését, akkor ezeket kérem mind gondolják végig. Ha az elvtársak ebben szavaznak, és egyetértenek azzal a formával, hogy levélben köszönjük meg a munkáját és ezt hozzuk nyilvánosságra, és ha van hozzá türelmük, akkor felolvasom a levelet, amit javasolok, hogy megjelenjen, s amit a Köz881