A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ponti Bizottság nevében kellene nyilvánosságra hozni. Először azonban azt kérem, hogy szóljanak hozzá a javaslathoz, illetve szavazzanak, ha egyetértenek vele. IVÁNYI PÁL elvtárs: Megkérdezem, van-e kérdés, észrevétel, vélemény. Ha nincs, akkor szavazásra teszem fel. Aki egyetért azzal, hogy Kádár János elvtársat felmentsük a párt elnöki tisztségéből és központi bizottsági tagsága alól, kérem kézfelemeléssel jelezze. Köszönöm szépen. Volt-e valaki ellene? 5 ellenszavazat. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? 3 tartózkodás. Három tartózkodással a Központi Bizottság a javaslatot elfogadta. Átadnám a szót ismét Grósz elvtársnak. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: „Tisztelt Kádár elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai a testület előző, 1989. március 12-i ülésén — április, bocsánat — megrendülten vették tudomásul az Ön váratlan megjelenését és hozzászólását. Mindannyian tudtuk, hogy Ön hosszabb ideje küzd a kór ellen, de nem gondoltuk, s talán gondolni sem akartunk azokra a drámai következményekre, amelyeket az egészségi állapota előidézett. Testületünk mai ülésén meghallgatta annak az orvosi konzíliumnak a jelentését, amely a Politikai Bizottság felkérésére megvizsgálta az Ön munkaképességének alakulását. A Központi Bizottság az orvosi vélemények alapján mérlegre tette a párt érdekeit, az Ön állapotát. A testület úgy határozott, hogy mentesíti Önt a pártelnöki és a központi bizottsági tagságából adódó terhek alól. Hisszük, hogy döntésünk az Ön és a párt érdekeit egyaránt szolgálja, és azt megértéssel fogadja. Nem lehet feladata egyetlen testület egyetlen ülésének sem, hogy egy fél évszázadot átölelő politikai életutat értékeljen. De ezt — a bizonyára tévedésektől és megtorpanásoktól sem mentes — pályát, a maga történelmi összefüggéseiből nem kiragadva, összességében pozitívnak tartjuk. A mi emlékezetünk nem szelektív, még emlékszünk a nemzetközi sajtó és a politikai közvélemény ítéletére, amely a 60-as-70-es évek Magyarországát a maga lehetőségei és korlátai között a nemzeti konszenzus társadalmi, gazdasági és politikai reformok úttörőjeként tartotta számon. Nem feledjük közben azt sem, hogy az elmúlt másfél évtized objektív nehézségei nemegyszer elhibázott, szubjektív döntésekkel párosultak, amelynek következményeivel a nemzetnek és a pártnak most kell szembesülnie. Múltunk megtagadása vagy meghamisítása a nemzet és a mozgalom ellen elkövetett főbenjáró bűn. Múltjuktól, egykori eredményeiktől mesterségesen megfosztott egyének és közösségek gyökereiket vesztik és képtelenek szembenézni a jövő kihívásával. Tisztelt Kádár Elvtárs! Hisszük, hogy a kicsinyes politikai taktikázástól, manipulációktól és szubjektivizmustól mentes utókor kellően fogja értékelni mindazt, amit Ön tett a kompromisszumok megtestesítőjeként, eredményekkel és emberi gyarlóságokkal egy nemzetközi megbecsülést élvező jobb Magyarországért és oly nehezen kialakított — bár ma töredező — nemzeti egyetértés kialakításáért. [(Nem érthető közbeszólásra): Hát ezt még majd megfogalmazzuk.] Levelünk Önnek és a bennünket követő nemzedéknek is egyfajta mementóként íródott, becsüljük meg történelmünket és értékeinket, mert részei saját önbecsülésünknek. A sikertelenség, a kudarc mesterségesen gerjesztett érzelmeivel küszködő nemzet nem lehet életképes tagja a népek nagy családjának. 882