A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Hasonlóképpen Várkonyi elvtárs: már nem először jelezte, hogy bármikor, sot minél előbb, tette hozzá, szeretné a pályáját nagykövetként befejezni, vagy folytatni pontosabban; ő Washingtonba kerülne nagykövetnek. Villányi elvtárs nyugdíjba menne. Villányi elvtársnál a minisztérimról kritikusan kell szólni, széteső, személyi torzsalkodások és sok minden probléma merült fel, pontatlanságok, levelek megválaszolatlanul maradnak, elfelejtődtek, a minisztérium sem szervezetileg, sem felfogásában nem javult az utóbbi időben, és számos olyan hibát is elkövetett a miniszteri önállóság jegyében, amelyek nagyobb körültekintéssel elkerülhetők lettek volna. Lásd a vámrendelet, annak előkészítése, ütemezése, ami csapnivalóan rossz volt. Tanulság persze számomra is adódott ebből, például az, ha megállapodunk, hogy megfelelő időben, de nem túl távol — ez egy országgyűlési ülésszak alatt történt — megbeszélésre, sajtótájékoztatóra kerüljön sor, akkor álmában nem gondolja épeszű ember, hogy március végén jelentik be, és április 17-re tervezik az életbeléptetését az intézkedésnek. Ez az április 8-a, amelyikre előrehoztuk, az már beavatkozás eredménye volt. Én nem sorolom a példát. Hoós elvtársat illetően, aki nekem tanárom is volt: egyáltalán nem merül fel, hogy szakmailag ő nem képzett, vagy kevésbé képzett, mint a helyére javasolt államtitkár, de úgy láttam és úgy látom, hogy azon a poszton, amelyik a kormány információs ellátását biztosítja és egy megfelelő felkészültséget feltételez Hoós elvtársat illetően, tehát ezért kezdeményeztem, hogy oda kerüljön. Meg kell mondjam, bizonyos esetekben, így az ipari tárca élén is, a pénzügynél is, a tervhivatalnál is, a művelődési tárcánál is olyan — hogy úgy mondjam — tömegnyomásnak voltam alávetve, mely nyomás egyszerűen — látom a Reform, vagy milyen nevű újságban a társadalmi jelölőbizottságnak az eredménylistáját, amiből annyi nem igaz, hogy nekem ezt megküldték, mert én ezt nem kaptam meg, csak bele van írva, hogy megkaptam — a váltást illetően bizonyos követelményekkel függ össze. Felértékelődik a szakmai elem mellett a teherbíró képesség, én ezt váltig állítom, a munkaszervező képesség és a kommunikációs készség. Ilyen parlamentben, egy ilyen közéletben a kommunikációs készségnek is nagy jelentősége van, tehát, hogy hogyan tudjuk eladni az árut. Most, hogy ebben a közvéleménynek hol van igaza, meg hol nincs igaza, én erre úgy szeretnék válaszolni, hogy a kiválasztott emberekben én személy szerint bízom, és minden felelősség engem terhel azért, ha ezek a javaslatok nem állják meg a gyakorlatban a helyüket. Azzal is egyetértek, hogy az egységes felfogás nemcsak a személyeken múlik. Múlik azon a programon és múlik azon a helyzeten is, amelyben vagyunk. Ennek a helyzetnek egy mélyebb feltárását elkezdtük az év bemutatásával kapcsolatban is, de meg kell mondjam, nagyon nehéz lesz úgy indokolni és úgy a közvélemény elé lépni, hogy megmaradjunk őszintének, és megmaradjunk szavahihetőnek a nemzetközi hitelezők oldaláról, és ugyanakkor eleget tegyünk a belső közvélemény várakozásának is. E kettő nagyon nehezen harmonizálható és egyeztethető össze. Erről a vizsgálatról tavaly novemberben, ha jól emlékszem bizonyos mértékig számot adtunk a szóbeli beszámoló kapcsán, vagy októberben a Központi Bizottságnak, és ennek a munkának még nem vagyunk a végén. Gábor elvtárs észrevételeivel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ez a szervezeti rendszer, amelyik a miniszteri önállóság és felelősség erősítésére épül, ez a mai államigazgatási, jogalkotási renddel még nincs összhangban. Egyszerűen a miniszterek keze eszközök és módszerek, tehát a rendeletalkotási lehetőségek oldaláról is nagyon erősen korlátozott. Ebből adódik az, hogy minden a Miniszterta878