A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nács asztalára tódul, olyan kérdés is, amit nem kellene ott tárgyalni egy jobb előkészítés és egy nagyobb miniszteri önállóság esetében. Én a meglévő rendeletekből kitörve próbáltam ezt érvényesíteni, és a nagyobb miniszteri önállóságnak az lett az eredménye, hogy néhány hét múlva a miniszter elvtársak és az államtitkár elvtársak léptek elő legnagyobb levelezőmmé. Nem múlt el olyan nap, hogy ne érkezett volna 5—6 levél, amiben állásfoglalásomat kérik, mert nem tudtak megegyezni ebben, vagy abban. Ez egy természetes dolog, de amikor már a saját hatáskörébe tartozó ügyekben is a papírt fogja és a tollat, az már nem egészséges. De ezen a jogrendünkön változtatva lehet elsősorban segíteni. Nem hiszem, hogy túl sok kérdéssel. Óriási teher van a Minisztertanácson, most már hetente ülésezünk, a napirendek számából is lehet következtetni. Nemzetközi tárgyalásokon érdeklődve mindenütt azt a választ kapom, persze nem 6—8—10 órákat ülnek, hanem hetente üléseznek a kabinetek, de 23—33 napirendet is letárgyalnak két és fél, három és fél óra alatt. Ami azt mutatja, hogy egész más az előkészítés rendje, egész más az előzetes hatások felmérése, mint ahogy ez nálunk van. Szeretném tájékoztatni a Központi Bizottságot, én a múlt héten, igaz, hogy nem publikusan — de a példa miatt szeretném elmondani — találkoztam Vranitzky kancellárral. Feltettem neki is a kérdést, mondja már el, hogy van egy-egy intézkedésnél. Közölte, hogy ő ebben az évben már 9 intézkedést vont vissza. Hozta Kohl példáját, a nyugatnémet kancellárét is, aki azt mondja, hogy most a forrásadót betették, most a forrásadót visszaveszik. Tehát az, ami egy más rendszerű államigazgatásban természetes, azt mi még nem szoktuk meg. Nem jó dolog, hogy egy intézkedést meghirdetünk és visszavonunk. De nem mindig a gyengeség, és nem mindig a meghátrálás jeleként kell értékelni. Szeretném tájékoztatni arról is a Központi Bizottságot, hogy egy kivétellel — az Ipari Bizottság kivételével — a többi illetékes bizottságban ezek a véleményezések, meghallgatások megtörténtek. Az előterjesztett javaslatokat mindegyik bizottság eddig támogatta. Erre az előbb említett ipari bizottsági ülésre kedden, azaz holnap kerül sor. A helyzethez tartozó ellentmondás az is, én nagyon szerettem volna többes jelöléseket előterjeszteni, éppen a mezőgazdasági tárca esetében három jelölttel is tárgyaltam, de tárgyaltam az ipari tárca esetében is három jelölttel, és az egyéni megfontolások mellett kiérződött a magyarázatokból az is, hogy egy átmeneti helyzetben nem szívesen hagyják ott az emberek a bizonytalanért a biztosat. Úgyhogy azok, akik most vállalkoztak és vállalják — az időperiódust is figyelembe véve—a szolgálatot, én ezért csak köszönetet tudok mondani részükre. Megköszönve az észrevételeket, s hangsúlyozva, hogy a teljes csomagért és a sikerért vagy a sikertelenségért én viselem a jövőben a felelősséget, javaslom, hogy Grósz * elvtárs állásfoglalásra tett javaslatát — hogy a Központi Bizottság helyezze hatályon kívül azt a bizonyos határozatát —, illetve azt, hogy a Karvalits elvtárs által megfogalmazott módon szerepeltessük a közleményben ezt a tényt, támogassuk. Köszönöm. rVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Tehát első számú döntés: a Politikai Bizottság javaslata, amit Grósz elvtárs elmondott, az lenne, hogy a Központi Bizottság mondjon le jelölési jogáról. (Érthetetlen közbeszólások.) Mikor? Ma? De ez egy külön határozat úgy tudom, nem abban a határozatban van. Van egy érvényes külön határozat, amit külön hatályon kívül kéne helyezni. (Zaj a teremben.) 879