A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nem óhajtanak egy asztalhoz ülni, akkor nem tudjuk megtenni azt a gesztust, hogy az asztal egyik oldalára ül az MSZMP, a másik oldalára pedig nyolc szervezet. Ez a két dolog nem összeegyeztethető. Felvetődött és a Grósz elvtárs által is idézett nagy formátumú javaslatban, amit Lengyel László a mai napra időzítve — nyilván véletlenül [sic!] — a Magyar Nemzetben tett, hogy tevődjön át a hangsúly a politikai tárgyalásokról a kormányzati tárgyalások szintjére. Hyen választási lehetőség fennáll természetesen. De tárgyaló partnernek az igazságügyi minisztert ezek a szervezetek nem voltak hajlandók elfogadni. Amit egyébként [eléggé] szokatlan és eléggé udvariatlan lépésnek tartok. Lehet, hogy amennyiben a politikai tárgyalások megakadnak, akkor vissza kell térni ehhez a klasszikus gyakorlathoz, hogy a kormány megbízása alapján készségét fejezi ki a törvény-előkészítés egy felelős vezetője, hogy hajlandó tárgyalni a politikai szervezetekkel, ha ezek egyébként képtelenek egy asztalhoz leülni, és amennyiben ez visszautasításra talál, akkor a dolog megy a maga útján, és előterjeszti az igazságügyi kormányzat a törvényt a parlament elé. Az lehetetlen állapot, hogy egyfelől a politikai tárgyalások elé feloldhatatlan [technikai] ellentéteket állít a szervezetek egy része, másrészt pedig nagyvonalúan rácsapja az igazságügyi miniszterre az ajtót, hogy nem hajlandó a kormányzat képviselőjével tárgyalni. Tehát ez egy választási lehetőség. Ez két különböző dolog. Mind a kettő működhet, vagy mind a kettő működésképtelenné válhat. Vállaljunk-e arra vonatkozóan előzetes ígéretet, hogy a politikai megállapodások előzzék meg a törvények előterjesztését? A szöveg nem ezt tükrözi. Kívánatosnak tartják a tárgyaló felek, hogy egy ilyen helyzet bekövetkezzen, de ha ez nem következne be — amit egyébként nagyon sajnálatosnak tartanánk és én magam személy szerint is, és itt szeretnék utalni arra, amit Nagy Imre elvtárs felvetett: mi igyekszünk az arroganciát elkerülni, ez semmi jóra nem vezet, a szándékaink rendkívül komolyak: hogy úgy mondjam, tisztességes házasságot kívánunk kötni, de a dolog nem csak rajtunk múlik [sic!]. Köszönöm a pontosító észrevételeket. Azt javaslom, a Központi Bizottság a szerkesztő bizottságot bízza meg azzal, hogy ezeket átvezesse. Azt ajánlom, ezzel a politikai kezdeményezéssel lépjünk ki. Kérem az elnököt, szavaztassa meg, hogy ez a Központi Bizottság álláspontja legyen-e, és záros határidőn belül vonjuk le a konzekvenciáit annak, hogy van-e tárgyalókészség. Ha nincs, akkor egy új helyzet áll elő, és akkor lépne életbe az a javaslat, hogy a kerekasztal formájú megbeszélés helyett valami más konstrukciót kell találnunk. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Kedves Elvtársak! A műfajváltoztatásra tett javaslat [ebben az esetben] lényegi minőségi változást is jelent, és a vita ezt tükrözte. Ilyenkor a szavazás módszerének megválasztása rendkívül fontos. Két lehetőségünk lenne. Az egyik: szavazzunk a műfajról és utána két-három vitatott kérdésről, amit én most azért nem javasolnék, mert nem jártunk azért ennek teljesen a végére időhiány stb. miatt, de lehet más javaslat is. Azt javaslom, fogadjuk el a műfaj-változtatási javaslatot, s a szerkesztőbizottság állítsa össze az anyagot az itt elhangzott vita alapján, és a Politikai Bizottság is tekintsen rá az anyagra, és hagyja a Központi Bizottság nevében végül is jóvá. Van-e ehhez a javaslathoz megjegyzés? Tessék, Nagy Sándor elvtárs. NAGY SÁNDOR elvtárs: Ezt a másodikat én nem tudom támogatni, itt alapvető változásokról van szó, nagyon fontos, hogy a Központi Bizottság foglaljon benne állást. 870