A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tyárbecsületen, hogy benne vannak valamiben, ami egy ideig jól hasznosítható volt az MSZMP orrba vágására, de egy idő után kezd önmaga ellentétjébe fordulni, lesz-e türelmük kivárni, hogy a szervezetek egy része ezt felismerje? A jogi túlszabályozottság nem a mi ambíciónk. Ez ezeknek a szervezeteknek az ambíciója, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy garanciák legyenek, görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a jegyzőkönyv-vezetéstől kezdve, a tárgyalás sorrendjén át a nyilvánosságig minden írásban rögzítve legyen. Ezért, miután nagyjában és egészében [legalább] ezekben a tárgyalási technikai kérdésekben, ügyrendi kérdésekben sikerült megegyezni, és ezek közös álláspontot tükröznek, mi azért vettük be ezt a javaslatunkba, hogy visszaigazoljuk, nekünk nincs bajunk a részletes ügyrendi szabályozással. A napirend kérdését illetően. Én is azt javasolnám többekkel — Csáki Csabával, Huszár elvtárssal, Nagy Sándorral és nem sorolom tovább — egyetértésben, hogy tartsuk meg mind a két tematikát. Az az elképzelés egyébként, hogy ezt két tárgyaló csoport külön tárgyalná, és amennyiben a politikai átmenet kérdéseiben hamarabb megszületik a megállapodás, attól folytatódhatna még a gazdasági válság elhárítással, illetve a szociálpolitikával kapcsolatos egyezkedés. Az MSZMP-nek és a társadalomnak ahhoz fűződik érdeke, hogy erről szó legyen és kiderüljön, hogy nincs érdemi alternatíva azzal szemben, amit az MSZMP ajánl. És ez derüljön ki a társadalom előtt, és a tárgyalásban részt vevő szervezetek egy része is legyen kénytelen így nyilatkozni. Nekünk ebben van érdekeltségünk és nem abban, hogy a politikai átmenettel kapcsolatos kérdések a tárgyalás napirendjét képezik-e. A vüágon nincs úgy tárgyalás, hogy csak az egyik partner érdekeltsége érvényesüljön a tárgyalási tematikában. Nekem is az a véleményem, nem tartana a társadalom bennünket túlzottan nagyra, ha egy ilyen nagy nehezen összehozott, összebarkácsolt tárgyalási sorozatból kimaradnak azok a kérdések, amelyek az emberek többségét érdeklik. Tehát, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a gazdasággal, illetve a szociális konfliktusok esetében hogyan lehet az események eldurvulását megfékezni. Nem véletlen, hogy a lengyelek is felvették ezt a tárgyalási javaslatba és nem véletlen, hogy arra kényszerítették a Szolidaritást, önmérsékletről tegyen tanúbizonyságot, és sztrájkok esetében és egyéb más demonstrációk esetében olyan álláspontot alakítson ki, amit képvisel. Szűrös elvtárs felvetette, legyünk nagyvonalúak és rugalmasak abban, hogy kik ülnek és milyen alakú a tárgyalóasztal. Én változatlanul úgy látom, ez nem ennyire egyszerű kérdés, és nagyon nehezen tudnék megbarátkozni egy olyan tárgyalási gyakorlattal, ami leértékeli a számunkra nagyon fontos, az MSZMP-hez lojális szervezeteket. Nagyon nehezen tudnék megbarátkozni ezzel ugyanolyan megfontolásokból, amelyeket Nagy Sándor elvtárs kifejezésre juttatott. És nem hiszem, hogy nekünk elidegeníteni kellene komoly és a megújulás útjára lépett szervezeteket, miközben körüludvarolunk meglehetősen komikus állapotban levő egyéb más formációkat. És ugyanúgy nem tartom járhatónak azt sem, hogy egyszerre tartsunk kétoldalú tárgyalásokat és többoldalú tárgyalásokat. Ez fából vaskarika. Szóval kétoldalú tárgyalást nyolc szuverén szervezettel folytatni nem lehet. Ez számomra, aki nemzetközi kérdésekben annyira járatos nem vagyok, evidens, hogy a kétoldalú tárgyalásnál két fél van, és nem az egyik oldalon egy fél, a másik oldalon nyolc fél. Nem mi találtuk ki a kétoldalú tárgyalást. Ha az Ellenzéki Kerekasztalnak erre valami miatt szüksége van, tehát külön-külön a szervezetek szuverén tárgyaló partnerként 869