A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Talán most — a látszólag legrosszabb helyzetben —, amikor majdhogynem úgy jöttünk össze, hogy pártszakadásról tárgyalunk, talán mégis most, megtehetjük ezt a kiinduló lépést. Bocsánat, ennyi optimizmus ebben a sanyarú viszonyban, amiben most vagyunk, nem igazi optimizmus, de azért ez belefér azt hiszem a lehetőségek közé. Kérem, a gazdasági válság állapota — többen is utaltak erre — maga is egy politikai zavaró tényező, destabilizáció, ez az igazság. Mit tudunk csinálni? Nem tudunk mást csinálni, mint kormány, a valóságot igyekszünk jól menedzselni. De azt is jobban kell csinálni. A kormánypolitikában is lényeges változtatásokra van szükség. Németh elvtárssal is, Grósz elvtárssal is beszélgettünk erről, és keressük a lehetőségét, hogy megtaláljuk. Tovább kell keresnünk azt, hogy a válság és a stabilizáció itt emlegetett, tömegekre nézve hátrányos hatását hogyan enyhítjük. Miközben kibocsátjuk ezeket a hátrányos hatásokat a népgazdasági tervekben is, mindig néznünk kell, hogy meddig lehet menni, hol kell igazítani még a dolgokon. Van igazítanivaló, úgy ítéljük meg, és foglalkozunk ezzel. A világútlevél ma már nem csillapító tényező, aminek szántuk, és volt is sokáig, nagyon jó és legyen, maradjon örökké, de ma már nem csillapító tényező, ma már ez is zavaró tényezővé vált, mert a gazdasági visszahatások bumerángként jelentkeznek. Keresnünk kell más hatást. A világgazdasági nyitás nagy-nagy feladat a magyar gazdaság számára, azt kell mondanom, hogy a magyar kommunista poilitika számára is. Ha ezt mondjuk, [megoldjuk] hogy nyitunk ténylegesen a világgazdaság felé úgy, ahogy azt kell, nemcsak kereskedelmileg, hanem műszakilag, tudományos és tőkekapcsolatokban is, mindenhogyan, kulturálisan is még jobban, akkor nagyot teszünk a szocializmus érdekében. Ennek is keresni kell a lehetőségét. A politikai szövetség építése — talán többről van szó — megteremtése, újrateremtése nélkül a gazdasági válságból való kikerülést nem remélhetjük. Ezt kell megteremteni és ne azon keseregjünk, hogy a politikai események gyorsabban mennek, gyorsabban mennek sajnos, mert válságállapot van. Egy KlSZ-aktíván felidézte valaki a múlt héten, hogy én azt mondtam nem is olyan nagyon régen, nem tudom mikor, itt ezen a plénumon, hogy én nem szeretném megélni a többpártrendszert. Valóban így van, azt nem idézte, amit én mondtam, hogy szerintem elkerülhetetlen lesz, de én nem szeretném megélni. Nem is örvendek annak, hogy ezt én megéltem, mert egyetértek Ormos Máriával abban, hogy nem érettek a viszonyok, és főleg a mi pártunknak az állapota nem érett rá. Csak a végkövetkeztetésével nem egészen értek egyet, mert mégis csinálnunk kell, ezt nem mi választhatjuk most már, át kell törnünk ezeken a nehézségeken. A politikai szövetséget újjá kell építeni, a többpártrendszer alapján lehet megcsinálni. A többpártrendszerben meghatározó tényező az MSZMP lehet. Szerencsére még meghatározó tényezők vagyunk, de ha sokáig nem csinálunk semmit, akkor nem mi leszünk a meghatározó tényező. Egyetértek azzal, amit Horn elvtárs mondott, hogy a dolgok természetes állapota, hogy mi legyünk a legnagyobb párt, mert itt van a szellemi kapacitás, de vigyázzunk, ebből veszíteni fogunk. Innen át fognak menni, majd még erről teszek említést. Óhatatlan, hogy veszítsünk kádereket. Mert én néha úgy látom egy-egy emberről, nem sokáig lesz itt, és funkcióban is van talán némelyik. De azért itt marad a zöm, ezt a szellemi kapacitást kihasználva, itt mi politikai meghatározó szere75