A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Fejti elvtárs célzott arra, hogy vannak olyan vélemények, miszerint tulajdonképpen mit keresnének ott a szakszervezetek, a Népfront, a Nőtanács. Hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy úgymond ezek a vazallus szervezetek lényegében saját fej nélkül, mások feje által vezérelten és mások által rángatottan viselkednek a társadalomban. Én szeretném arra felhívni az elvtársak figyelmét, hogy ennek a korszaknak vége van. Legalábbis, ami a szakszervezeteket illeti, ezt egészen határozottan merem állítani. Tehát ha valóságos, a társadalmat reprezentáló erők megbeszélésére kerül sor, akkor ennek a szakszervezetnek legalább úgy helye van a kerekasztalnál, mint az ötezer főt számoló Demokratikus Liga képviselőinek. Ezért tisztelettel azt javaslom a Központi Bizottságnak, olyan döntést hozzon, amely a szakszervezeteket nem kényszeríti arra, hogy formálisan is eltávolodjanak az MSZMP tárgyalási pozíciójától. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Katona Béla elvtárs, utána Jókay Endre elvtárs következik. KATONA BÉLA elvtárs: A vita is mutatja, hogy teljesen igaza van azoknak, akik azt mondták, korábban kellene ezt napirendre tűznünk. Én nagyjából és egészében Nyers elvtárs álláspontjával értek egyet. Azzal is, hogy egy program kell, egy menetrend kell, és utána lehet türelmesen tárgyalni, de ha nem ragaszkodunk az eredetileg magunk elé tűzött célokhoz, akkor nem lehet igazi tárgyalási pozíciója az MSZMP-hez. Három megjegyzést szeretnék csak tenni. A második oldal tetején van az a mondat: kívánatosnak tartják továbbá, hogy a törvényalkotás ne előzze meg a politikai megállapodásokat. Hajói emlékszem, Huszár elvtárs érintette már ezt a mondatot, én is aláhúznám még egyszer. Tehát ne kössük a megállapodásokhoz a törvényalkotást, hiszen akkor a saját menetrendünket rúghatjuk fel, természetszerűen törekedjünk rá. A 4. pontnál, ahol Nyers elvtárs tette a kiegészítést, hogy az eredeti tárgyalópartnerek plusz a független kerekasztal mögé tegyük oda még: valamint egyéb független szervezeteket. Én azzal egészíteném ki — és talán ez a szakszervezet gondját is megoldaná —, azt mondanám, hogy közösen vagy külön-külön tárgyaljunk ezekkel. Hiszen ha most ez így szól, ahogy most van, és az Ellenzéki Kerekasztal nem akar velünk többoldalú tárgyalást, akkor tárgyaljunk velük külön, de akkor vegyék tudomásul, hogy akkor le fogunk ülni a SZOT-tal is tárgyalni, és a SZOT-nak a négy és fél millió szakszervezeti tag képviselőjének véleménye lehet, hogy erősebben fog az álláspontunkban érvényesülni, mint az ellenzéki szervezeteké. Én utoljára azt húznám alá, hogy a pártok anyagi kérdésének vagy működési feltételeinek a megnyugtató rendezését ezt így én sem tartom jó megfogalmazásnak, nagyon sok minden belefér ebbe. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Jókay Endre elvtárls után Tétényi Pál. JÓKAY ENDRE elvtárs: Kedves Elvtársak! Én is azt szeretném erősíteni, hogy helyén kezeljük a kerekasztallal vagy az ellenzékiekkel folytatott párbeszédünket. Azt hiszem, úgy, ahogy Katona elvtárs, Nagy Sándor elvtárs mondta, az a lényeg, hogy a tömegbázisunkat elsősorban a tömegek között próbáljuk keresni, és nem a kis tömegek között, hanem a nagy tömegek között. Én itt a már többször megemlített gazdasági kérdésekkel való tárgyalást is olyannak tartom, tehát amellett vagyok, hogy maradjon benne. Hiszen, ha erősek va864