A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

gyünk, vagy még erősek vagyunk, vagy még nem vagyunk gyengék, akkor ne az legyen az első központi bizottsági dokumentumunkban a határozat, amit az Ellenzéki Kerekasztal követel vagy javasol, hogy ők arról a gazdaságról nem tárgyalnak, mert ők nem kompetensek, nincs hatalmuk és nem vállalnak felelősséget. Azt hiszem, bármennyire kicsik is, vagy bármennyire nem kompetensek is, ha tárgyalni akarnak, érzésem szerint érdemben, akkor — ahogy a következő bekezdésben meg van fogalmazva — mindenről érdemes és mindenről kell tárgyalni. [Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS: Köszönöm. Tétényi Pál elvtárs.] TÉTÉNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Tekintettel arra, hogy az a javaslat hangzott el, hogy ez a Központi Bizottság állásfoglalása legyen — és én ezzel messzemenően egyetértek —, úgy gondolom, végül is az itt szereplő javaslatot végleges formába nyilvánvalóan a szerkesztőbizottságnak kell majd hoznia, és nyilvánvalóan itt egy-két dolog elkerüli majd a figyelmünket a vitában. Én az állásfoglalás-tervezettel kapcsolatban egy-két kérdésre hívnám fel a figyelmet és aztán általánosabb dolgot mondanék. A 2. oldalon a 4. pontban, abban a pontban, amelyről már többen szóltak, szerepel a második mondat, nem ismételném itt el, ebben tulajdonképpen már van egy előzetes engedmény, aminek nincs ellentétele. Az előzetes engedmény a FIDESZnek a bevonása a tárgyalásba, elfogadása a tárgyaláshoz. Én nem ellenzem ezt, de úgy gondolom, hogy nem kell ennek ilyen módon elébe menni a nyilatkozatban. Ezért én azt javaslom, nyugodtan a második mondat el is hagyható, mert hiszen az érdemi tanácskozáson részt vevők végleges körét itt az állásfoglalás szerint még a tárgyalásokkal kell kialakítani. Úgy gondolom, ami a gazdasági kérdéseket illeti, ezektől nem határolódhatunk el, és nekünk igenis törekednünk kell arra, hogy ezekben a kérdésekben folyjanak érdemi tárgyalások. Hát indokokat itt elmondtak többen, úgyhogy én ezt nem ismételném meg. Harmadik dolog talán apróságnak tűnik. Én nem javasolnám, most már nagyon bekerült a mi szóhasználatunkba, de nem kellene, hogy a dokumentumban szerepeljen a nemzeti kerekasztal kifejezés. Lehet, hogy a végén ennek fogjuk nevezni. Ebben van egy bizonyos másolás, ami mindig kivált egy bizonyos berzenkedést, de végül is nem tudjuk, hogy milyenre sikerül ez a fórum, és ne legyen már maga a fórum összetétele egy bizonyos kudarca a Központi Bizottságnak, amely ezzel a javaslattal előáll. Én javasolom az egyeztető fórum szóhasználatot, amelyből lehet nemzeti kerekasztal is. Ugyancsak kerüljük eLaz „ellenzéki kerekasztal" kifejezésnek a használatát. Mi tulajdonképpen a szervezetekkel tárgyalunk. Ha a szervezetek lemondanak az önállóságukról, amire nem nagy hajlandóság van, akkor ez az ő dolguk. Na most, itt magukkal a tárgyalásokkal kapcsolatban szeretnék egy-két dolgot nagyon röviden elmondani. Egyet látnunk kell: ez a tárgyalássorozat voltaképpen egy folyamat, és nem az volt a helyzet a tárgyalások megkezdésekor, mint amilyen a helyzet most. Ebben az időszakban jelentős mértékben változtak az állásfoglalások. Nyers elvtárs említette, elég baj, hogy létrejött az Ellenzéki Kerekasztal. Én* emlékeztetnék arra, hogy megindultak a kétoldalú tárgyalások, jó hangulatban folytak a kétoldalú tárgyalások — nekem úgy tűnt. Voltak persze élesebb viták, különösen az SZDSZ-nél. Egyébként kevesebb vita volt a konkrét kérdésekben, mint 865