A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Később ez a koncepció finomodott természetesen, hiszen ennek a tarthatatlansága a viták során kiderült. De megmaradt a pluralizmus helyett ez a dualista társadalmi, illetve tárgyalási rendre vonatkozó javaslat, amit mi a magunk részéről nem tartottunk az eddigiekben elfogadhatónak. Pontosabban nem tartottuk elfogadhatónak a két- és többoldalú tárgyalások kombinációját. Azokból a jegyzőkönyvekből, amelyeket Önök megkaptak, kiderül az, hogy az MSZMP mint egy politikai szervezet, hajlandónak mutatkozik az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel tárgyalni, amennyiben ezek írott mandátummal rendelkeznek arról, hogy kit képviselnek, illetve, az általuk képviselt szervezetek a megkötött megállapodásokat a saját szervezeteiken belül megtartják. Tehát itt arra gondolunk, hogy három-öt fős tárgyaló delegációk kétoldalú tárgyalást folytathatnak erről, egyfelől az MSZMP, másfelől az Ellenzéki Kerekasztal képviselői. Az viszont egy lehetetlen helyzet lenne, hogy kétoldalú tárgyalások ürügyén az MSZMP egyszerre nyolc szervezettel tárgyaljon. Ez nem kétoldalú tárgyalás. Tehát a kétoldalú tárgyalás logikája az, hogy a blokkba tömörült szervezetek a saját szuverenitásukat részben legalább feladják. Erre hajlandóság az eddigiekben nem mutatkozik, ezért egy ilyen kétoldalú tárgyalási forma is a dolgok mai állása szerint megvalósíthatatlannak látszik. Milyen motívumok húzódnak meg az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte mögött, és mennyire tekinthető ez tartós képződménynek? Mi arra jutottunk, hogy egy fontos motívum a félelem, a félelem az MSZMP-től, attól, hogy taktikázik, attól, hogy a hosszú távú együttműködésben nem érdekelt, és hogy előbb-utóbb ledarálja az önmagukban gyengének tűnő ellenzéki szervezeteket. Ezért első benyomásra racionálisnak tűnt egy feltételezett kemény tárgyalási pozícióval vagy erővel szemben egy másik kemény tárgyalási pozíciót, egy erőt, egy blokkot felsorakoztatni. De félelem munkált a szervezetek egy részében attól is, ha túl korán közel kerülnek az MSZMP-hez, vagy ahogy fogalmazzák, a hatalomhoz, és ha nem mutatnak kellően szilárd tárgyalási pozíciót, akkor a saját radikális szárnyukhoz képest elszigetelődnek. Ez különösen a FIDESZ esetében erős motívum, akik kimondják, hogy kollaborációnak helye nincs, de hát ez a nézet más szervezeteknél is megfogalmazódik. Legutóbb a Lezsák barátunk

26 a Jurta Színházban kifejezésre juttatta azt, hogy tárgyalni igen, de barátkozni nem. Tehát egyféle távolságtartás még a Magyar Demokrata Fórum néhány képviselőjénél is fellelhető. További motívum a szervezetek egy részénél az, hogy nincsen kész tárgyalási pozíciójuk. Lényegében kész koncepcióval a Szabad Demokraták Szövetsége rendelkezik. Volt idejük, hiszen elég hosszú ideje dolgoznak azon, hogy egy viszonylag kerek, egy polgári liberális modellt tükröző gazdasági, politikai intézmény rendszeri koncepciót hozzanak létre. Ehhez képest [még] a Magyar Demokrata Fórumnak is [csak egy] viszonylag kezdetleges koncepciója van; a többi szervezet pedig — és én ezt nem szemrehányásképpen mondom, tény szerint kell megállapítani ezt — nem jutott el még a tárgyalási pozíciójának a kialakítására, és ezt a problémát az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozás elfedi. Van ezen túlmenően a szervezetek egy részénél olyan álláspont, hogy lényegében mindent megkaptak már, amit Lengyelországban a Szolidaritás egy hosszú alkudozás eredményeképpen kapott meg. Tehát fennáll a legalitásuk, megszületett az egyesülési törvény, lényegében a sajtónyilvánosságuk biztosított, az idő pedig nekik dolgozik: az MSZMP szétesőben van, érdemes további nyomást gyakorolni az MSZMP-re, és nem érdemes túl korán sikerélményhez juttatni. Tehát jó minél to856