A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vább nyitva hagyni az ügyeket, további polarizációra lehet számítani, és ezzel a tárgyalási pozíciójuk javulhat. Érvényesül ma egy bizonyos blokk-szolidaritás is, bár ennek egyre inkább nemcsak az előnyei, hanem a hátrányai is kiütköznek, hiszen kisebb militáns szervezetek túszul ejtették az Ellenzéki Kerekasztal többi résztvevőjét. Több szervezet megkeresett bennünket azzal, hogy próbáljunk módot és lehetőséget biztosítani számukra ahhoz, hogy ki tudjanak farolni ebből a számukra egyre kellemetlenebb konstrukcióból, de ma még az egységbontásnak az ódiumát egyik szervezet sem akarja vállalni. Összegezni tehát az Ellenzéki Kerekasztal kialakulásának és a jövőjének a kérdéskörét azzal tudnám, hogy objektíve ez nem tűnik tartós képződménynek. Mindenekelőtt azért nem, mert korlátozza az Ellenzéki Kerekasztalhoz tartozó szervezetek szuverenitását, korlátozza őket abban, hogy önmagukat definiálják, és minél közelebb kerülünk a választásokhoz, annál inkább egymástól is különbözniük kell, hiszen egymásnak is versenytársaivá válnak. Azt tapasztaljuk, hogy a nézet- és véleménykülönbség közöttük egy sor kérdésben nagyobb, mint egy-egy szervezet és az MSZMP között. Mi várható és milyen tárgyalási gyakorlatot lenne célszerű követni a jövőben? Én úgy gondolom, az MSZMP-nek érdekében áll, hogy ezeknek az ún. sarkalatos törvényeknek a kialakításában a politikai bázisát kiszélesítse. Tehát érdekünkben áll, hogy az érdemi tárgyalások létrejöjjenek. Úgy tűnik, ehhez ma újabb politikai impulzusra van szükség. Úgy gondoljuk, hogy az a tárgyalási javaslat, amelyet írásban kiküldtünk, kellő alap lehet ahhoz, hogy külön-külön, az Ellenzéki Kerekasztalnál részt vevő szervezeteket megkeresve, felkérjük őket arra, hogy önálló álláspontot alakítsanak ki ezzel a tárgyalási javaslattal kapcsolatban. Ugyanakkor az idő kétségtelenül sürget bennünket, hiszen az a törvényalkotási menetrend, amiről az első napirend kapcsán szóltunk, az egy viszonylag intenzív törvényelőkészítést tételez fel. Tehát hosszú időnk az eredetileg kigondolt kerekasztalmegbeszélés létrehozására nincs. Amennyiben tehát azt a politikai kezdeményezést, amit az ülés után tenni akarunk, nem sikerül realizálni, akkor felvetődik annak a kérdése, hogy egy radikális változást alkalmazzunk a tárgyalási gyakorlatban, és egy vázolt felfogású és több kérdést tárgyaló nemzeti kerekasztal helyett ajánljuk föl a három történelmi pártnak a pártok közötti tárgyalást azokról a kérdésekről, amelyek a politikai átmenet szűkebben értelmezett kérdéseit foglalják magukba. Tehát a választásról, a pártokról és a pártok infrastruktúrájáról szóló kérdések. Tettünk erre vonatkozó puhatolózó lépéseket, és úgy tűnik, ez a három párt hajlik arra, hogy egy négypártú tárgyalás, tiszta profilú tárgyalás ezekről a kérdésekről kezdődjön meg. Ugyanakkor egy ilyen tárgyalás nyitott lehetne azon pártkezdemények vagy protopártok iránt, amelyek a négy párt által kialakított tárgyalási metodikát elfogadják, és amelyek érdekeltséget jelentenek be a tekintetben, hogy bekapcsolódjanak a tárgyalásokba. így mód nyílna arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum — amennyiben erre hajlandóságot mutat — résztvevője, részese legyen ennek a tárgyalásnak. Befejezni azzal szeretném, a Központi Bizottság vitassa meg azt, hogy egy olyan tartalmú felhívást, ne a Központi Bizottság nevében, hanem az MSZMP tárgyaló csoportja nevében nyilvánosságra hozzunk, amit kiküldtünk, egyben hatalmazzon fel bennünket arra, hogy ha ezen a platformon, ezen a bázison nem sikerül a belátható közeli jövőben összehozni az eredeti felfogású nemzeti kerekasztalt, akkor for857