A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

elszólás, ez teljesen világosan egy szélsőséges nézetvonulat ezen a politikai formáción belül. Itt tapasztalható erős törekvés az MSZMP-nek a lejáratására, itt tapasztalható az a nézet, hogy a tárgyalásokban tulajdonképpen az MSZMP érdekeltsége a nagyobb, hiszen mind nemzetközi okok folytán, mind belpolitikai okok folytán az MSZMP-nek sürgetőbb, hogy valamilyen eredményt létrehozzon, illetve ha ez nem sikerül, akkor a kudarcot könnyűszerrel az MSZMP-re lehet áthárítani. A legnagyobb vita a tárgyalásokon részt vevő szervezeteknek a köréről folyt, és egy látszólag formai kérdésről, a tárgyalóasztalnak az alakjáról, formájáról. Mi a tárgyalások kezdete óta azt a véleményt képviseltük, hogy a politikai tagoltsága a társadalomnak ma meglehetősen kialakulatlan. Ezért arra kell törekedni, hogy a társadalmat és a társadalmon belüli politikai és érdektagoltságot a lehető legszélesebb körben reprezentáló szervezetek üljenek egy asztalhoz. Tehát nem tiszta rendező elvet kell találni, mert hogy ki párt ma, ez csak deklarációk kérdésén múlik. Egy tiszta rendező elv nem alakítható ki. Arra gondoltunk tehát, hogy egy nemzeti kerekasztalnál a legszélesebb reprezentatív képviselet indokolt, egyfelől a hagyományos szervezetek részvétele mellett, másfelől pedig az új politikai formációk részvétele mellett. Itt mondanám el: ezt a tárgyalási vonalvezetést kritika is érte, és többen észrevételezték, hogy mi keresnivalója van egy ilyen kerekasztalnál a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak vagy a nőszövetségnek. Úgy gondolom, ha egy reprezentatív tárgyalási fórumot akarunk, akkor feltétlenül helyük és szerepük kell legyen. Nem hiszem, hogy az MSZMP-nek érdekében állna, hogy elutasító gesztusokkal maga is hozzájáruljon ezeknek a szervezeteknek a szisztematikus lejáratásához. Ezek a szervezetek ma is több erőt, több politikai nóvumot képviselnek, mint néhány önmagát pártnak deklarált szervezet, és a politikai súlyuk is ezekkel összemérhető. Felvetődött az is, van-e értelme szélsőséges szervezeteket bevonni a tárgyalási sorozatba. Szélsőséges szervezetként néhányan a Münnich Ferenc Társaságot nevezték meg. Mi abból indultunk ki, hogy a Münnich Ferenc Társaság is, és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége is a magyar politikai spektrum része, eleme, pontosan fel nem ismerhető befolyással rendelkeznek, de akkora befolyással mindenképpen, mint néhány újsütetű szervezet; és csak kár származna abból, hogyha adminisztratíve egy tárgyalási sorozatból kirekesztenénk őket. A Münnich Ferenc Társaság létrejöttében komoly motívumot játszik a félelem. Mégpedig egy antikommunista fordulattól való félelem. Amennyiben jogosnak fogadjuk el a Szabad Demokraták Szövetségének a félelmét egy baloldali fordulattól, jogosnak kell egy antikommunista fordulattól való félelmet is elfogadni, és nem kár, hanem előny származik abból, ha egy tárgyalóasztal keretei körül a társadalom szélsőséges nézeteit képviselő szervezetek is jelen vannak. Annál is inkább, mert a konszenzus jellegű döntéshozatalt javasoltuk, így tehát nem merül fel annak a kérdése, hogy az MSZMP valamiféle szavazógépezetet kíván működtetni. Az ellenzéki szervezetek eleinte egy üyen reprezentatív összetételű kerekasztal kialakítását üdvözölték. Április 8-a előtt néhány nappal következett be fordulat. Álláspontjukban akkor tették magukévá a Szabad Demokraták Szövetségének a koncepcióját a kétoldalú tárgyalásokról. Ennek a kétoldalú tárgyalásnak a logikája az, hogy az asztal egyik oldalán a hatalomnak a képviselői ülnek olyan társaságban, amilyen az úri gusztusuknak megfelel, tehát a vazallusokat nyugodtan maguk mellé ültethetik, és az asztal másik oldalán a társadalmat képviselő szervezetek jelennek meg. Az alapkoncepció az ez. 855