A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Elvtársak! A munkásőrök nem voltak, ma sem azok és később sem kívánnak mániákus fegyverforgatók lenni, de most egyértelműen azt várják, hogy kapjanak világos választ jövőjüket illetően, hogy továbbra is szükség van-e egy jól felkészült, önkéntes fegyveres testületre a haza védelmi rendszerében. Meggyőződésem, amennyiben a válasz igen, akkor jellegének megfelelően a testület tagjainak döntő többsége reformelkötelezetten teljesíti a jövőben is szolgálati kötelezettségét. Éppen ezért én azt várom, tisztelt Központi Bizottság, hogy a beterjesztett állásfoglalások és az észrevételek talaján, olyan politikai megítélés születik részünkről, melynek alapján az állami szervek megkezdehetik [— az új helyzetnek megfelelően —] a Munkásőrség további működése feltételeinek a kidolgozását. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm Horváth elvtárs felszólalását. Ki kér szót még a témában? Tessék parancsolni! JÓKAY ENDRE elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Csak nagyon röviden, és azon meggondolás alapján, hogy volt szerencsém részt venni a munkásőrparancsnokok V. országos értekezletén. Az ott szerzett benyomásaim alapján mondhatom, hogy úgy, mint a társadalom többi része, a munkásőrök is átélik azokat a krízishelyzeteket, amiket valamennyien. Az az érzésem, hogy ha reformszellemről beszélünk és gondolkodunk, ha cselekvőkész tömegekben gondolkodunk, akkor biztos vagyok benne, hogy a Munkásőrség 60000-es létszáma és azok, akik ezt a szellemet, amit a Munkásőrség magában hordoz, függetlenül a szervezetben való létüktől vagy nemlétüktől, tehát ezek az emberek is mindenképpen megnyugvással és egy biztosítékkal a hátuk mögött folytathatják a tevékenységüket, ha mi most megerősítjük őket ebben. Az az érzésem, amit Ördögh Szilveszter elvtárs mondott a 40-es korosztály felelősségérzéséről, vagy nem érzéséről, az egy része a jelen levő gondolkodásunknak. De biztos vagyok abban is, az is jelen van a mai gondolatainkban, hogy a jövőért vállaljuk a ma érzett felelősségünket. Én azt hiszem, hogy a Munkásőrség az a testület, amely ezt önként és nagy elkötelezettséggel végzi. Ebben engem megerősített ez az V. országos értekezlet, és megerősített a testületben eltöltött időm is. Úgyhogy én ennek alapján javaslom az állásfoglalás megtételét. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm Jókay elvtárs felszólalását. Van-e még? Tessék parancsolni. BOROS LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon rövid leszek. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy az anyag kézhezvétele után a Sopron városi munkásőrséghez mentem be, hogy az ottani elvtársakkal néhány gondolatot váltsak a kérdésről, és az ott eltöltött másfél órán belüli tapasztalataimból annyit szeretnék csak közreadni, hogy a helyi munkásőrparancsnok elmondotta, a határőrizetben a tavalyi év során 260 nap szolgálatot adtak. Amíg ott voltam, telefonált a városi úttörőelnök, hogy a brennbergbányai úttörőtáborban a hét végén társadalmi munkára lenne szükség, hány embert lehetne mozgósítani: megegyeztek 30 főben. Ugyancsak amíg ott voltam, a városi rendőrkapitányság közbiztonsági alosztályvezetője jött be azzal, hogy együttműködési szerződést szeretne kötni, hogy a város közbiztonsága érdekében a munkásőrök a rendőrökkel szolgálatot adjanak. Én ebből a három dologból azt szűrtem le, hogy erre a testületre, ha megváltozott formában és irányítással is, úgy vélem, hogy szükség van. Nagy vétek lenne ennek a 60 000 embernek az önként vállalt, szabadidejéből felajánlott szolgálatát nem 849