A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

rVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen Lakatos László elvtárs felszólalását. Veres József elvtárs következik, majd őt követi Korom Mihály elvtárs. VERES JÓZSEF elvtárs: Kedves elvtársak! Ott voltam a XII/5. körzet taggyűlésén, ahol megfogalmazták azt a viharos beadványt, amelyben Pozsgay elvtárs ténykedését elítélték. Én is megszavaztam, alapszervezetileg odatartozom. Megszavaztam, mert el kell mondanom egyet s mást. 1956. október 23-án én az Egyesült Izzóból elindultam haza, ahol munkaügyi vezetőként dolgoztam. Feleségem kórházban volt, nem mentem haza, megálltain a körúton, a Népköztársaság útja sarkán, és éppen akkor értek oda a felvonulók. Én fogtam magam és végigkísértem őket a pesti hídfőig. A Népköztársaság útjánál kiáltozások voltak egy viszonylagos békés felvonulás mellett, de a hídnál már nem volt olyan békés a felvonulás, ott már elhangzott, hogy le a kommunistákkal, és így tovább. Én onnan visszafordultam. Elmentem a Bródy Sándor utca 36. szám alá a barátomhoz, és végignéztem a Rádió ostromát. Felhívtam a belügyet onnan és a honvédséget, hogy tudják-e, mi van. Tudták. Mondták, hogy küldtek erősítést. Én ott maradtam, [éjjel ott aludtam,] másnap reggel eljöttem, de este már el volt foglalva a Rádió. Azután kimentem a gyárba, 24-én a gyár is meg volt szállva. Onnan felhívtam különböző személyeket, majd elindultam vissza. Másnap tudtam meg, hogy 24-én ostromolták a belügyet, csomó halott volt. Ott volt egy barátom, több ismerősöm. A barátom széles körben ismert volt, Kardos Györgynek hívták, később a Magvető igazgatója volt. Akkor rehabilitálták, katonai rangban főosztályvezetőként dolgozott. Telefonált nekem és mondta, hogy menjek be, egy puskát én is kapok. Bementem a belügy épületébe, tényleg kaptam egy géppisztolyt, egy rendőrnadrágot, és odaállítottak az egyik ablakhoz védeni a belügyet, ha újabb ostrom lenne. Nem voltam ott csak néhány óráig így felöltözve, jöttek és azt mondták, hogy nagyon szeretnének valamivel megbízni, vállalnám-e egy zászlóalj illegális megszervezését valamelyik kerületben, melyik kerületet választanám. Mondtam, én három kerületet tudok, ahol ismerős vagyok. Erzsébet [ott titkár voltam], Lőrinc [szintén titkár voltam] és Kőbánya, ahol [szintén] titkár voltam. Hát azt mondták, hogy Erzsébetre menjek. Közben megtalált a Budapesti Pártbizottság és megkértek, hogy mivel a pártbizottság épületét elfoglalták,

28 nem venném-e át a pártbizottság vezetését. Kaptam egy kísérőt, Nagy Máriának hívták. Nem az az ismert Nagy Mária volt, egy instruktor volt. Azzal kimentünk és Barna Jánosné lakásán összehívtuk az elérhető pártbizottsági tagokat és közölték velük, hogy én vagyok a titkár. El is kezdtük a szervezést illegálisan. De nem jött fegyver, amit ígértek, s az összekötő — amit megadtak telefont a belügyből — nem jelentkezett. 29-én elmentem egy barátom lakására Erzsébeten, Erzsébet tér 1. sz. alá. Egy orvos volt, dr. Hetényi, és felhívtam a Budapesti Pártbizottságot. A telefonban gúnyos röhej volt. Női hang, a következőket mondta, hogy kisapám, hol élsz? Már nem a tiétek a telefon. Hát én eljöttem. Másnap megtudtam, negyedóra múlva megjelent a XX. kerületi nemzetőrség parancsnoka, Holányi főhadnagy — most olvastam róla — egy fél rajjal, és keresték a telefonálót. 30-án reggel elindultam Pestre, lassan jöttem, körülnéztem, s be akartam menni a Budapestibe. De az akkor már ostrom alatt állt, elidőztem. Ropogtak a fegyverek és nem tudtam bemenni. Elmentem a belügybe, a Mérleg utcai kapunál ott állt egy 54