A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ismerős tiszt, beeresztett. Azt mondták ugyanezek a vezetők, hogy várjak csak egy kicsit, vártam, majd visszajönnek és mondják: délután négy órakor [vagy három órakor] a szovjet hadsereg kiüríti Budapestet. Mit választok? Elmegyek illegalitásba és adnak hozzá igazolványt, iratokat vagy kivonulok a kivonuló osztagokkal. Én azt gondoltam, hogy egy ilyen helyzetben többet ér a fegyver, mint a tagsági könyv, és a fegyvert választottam. Mintegy 140-en, nemzetiszínű karszalaggal ellátva, állig felfegyverezve kivonultunk a BM épületéből. Elmentünk az Osztapenkoszoborig, ott már várt bennünket egy szovjet kocsiraj, és kimentünk a budakeszi erdőbe, ahol beosztottak bennünket a legkülönbözőbb helyekre. Ki felderítő, ki ez, ki az. [Én trénnél voltam koromnál fogva, nem találtak elég fiatalnak.] Ott voltunk 3-án estig, és 3-án éjjel a hadosztály elindult Buda ostromára. Ezzel a hadosztállyal mi is jöttünk mint katonák, laktanyáról laktanyára, végül kikötöttünk itt a légoltalmi laktanyánál, amit még én tanácselnök koromból ismertem. Ott találtuk az elfogott magyar katonatisztek egy csoportját, tábornokokat. Onnan minket elhoztak vissza a laktanyák őrzésére, 7-én leszereltünk és visszavittek a belügybe bennünket, miután Buda elfoglalásra került a harcokban. Szóval visszamentem Erzsébetre, itt az Árpád utcában volt akkor a pártház, ahol Biszku és Földes László elvtársak képviselték Budapestet. Bementem. Mit akarok, hova akarok kimenni [titkárnak]? Mondtam, hogy én vissza akarok menni Erzsébetre, így mentem vissza Erzsébetre, ahol még ott voltak az ellenforradalmárok, mintegy 800—1000 fő. Jelentős erő. Fegyverünk nem volt, másnap a szovjet hadsereg verte szét őket. Akkor kaptunk mi is fegyvert. Ezek után mondja nekem valaki, hogy forradalom vagy ellenforradalom. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az elvtársaknak döntő része valamilyen módon — itt a kerületi elvtársakról van szó — kapcsolódik az ellenforradalom leveréséhez vagy tevőlegesen fegyveresen, vagy egyéb módon, de szintén hozzájárult. S ezek felé nem lehet gúnyos megjegyzéseket tenni és ezek jelentős mennyiségben vannak. Nem lehet a párttagságnak ezt a jelentős részét súlyosan megsérteni. Holmi lebiggyesztett szájú megjegyzésekkel. Az álláspontom alátámasztásához kellett, hogy ezt elmondjam, hogy én nem véletlenül és nem egyedül a magam nézetéből, hanem soksok csoport nézetéből tudom állítani, hogy mi volt. Maga a tanulmány: őszintén szólva ennél a tanulmánynál egyik igen jelentős kifogásom az, hogy miért 1948-ban kezdik, miért csak 30 év? Hát a munkáshatalom nem 1948-cal kezdődött és 1948-nak előzményei vannak. Vagy azért, mert akkor alakult ki az egypártrendszeres vezetés? Akkor sem igazságos, mert ha egy ilyen jelentős történelmi szakaszt akarunk bemutatni, akkor annak minden oldalát és minden képét meg kell mutatni. És ez nincs. Mit akarnak itt elvenni vagy eltakarni, mert az előzményünk messze másként mutatja be a következményt, talán azért? Azután hadd idézzek magából az előterjesztésből: a 40. oldal közepe táján: „... a magyar kommunista mozgalom a második világháború után nem tudott megbirkózni a nemzeti kérdéssel, fasiszta nemzet, hamis, végletekig önkorbácsoló múltértékelése együtt járt az első és második világháború után valós nemzeti sérelmek, áttelepítések stb. elhallgatásával". Szabad legyen megmondanom, ez az állítás így nem igaz. Egyszerűen azért nem igaz, mert a magyar kommunista mozgalom 1919-től, megalakulásától kezdve nemzeti volt. Nem az dönti el, hogy valahova odatűzik azt a kis szócskát, hogy nemzeti, hanem az, mi van mögötte. 1919-ben az volt, hogy a magyar burzsoázia nem vállalta a vesztett háborút és így 55