A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sok ellentmondó megnyilatkozásokat, ami eljut az emberekhez, egyszerűen nem képesek befogadni, [nem képesek feldolgozni, nem tudják mit kezdjenek vele,] kinek vagy minek higgyenek. Hirdetjük, mondjuk a szavak és a tettek egységét, az életben pontosabban az ellenkezőjét hirdetjük. Mondjuk, a mai időben átgondoltabb, higgadtabb, pártszerűbb viselkedést várunk minden párttagtól. Igen, de ez igaz legyen minden szinten. Szavakat, megjegyzéseket hallunk elég súlyosakat is, és amikor kimondására kerül a sor, nem gondolkodunk, hogy milyen érzéseket tipor szét az emberekben, igaz, előttem szóltak arról, hogy az érzésekre nem mindig lehet hagyatkozni, de azt hiszem, hogy erről elfeledkezni sem szabad. Jeleztem, hogy a közvéleményt mennyire foglalkoztatják az 1956-os események, én legalábbis nagyon kis gyerek voltam, nem emlékszem, nincsenek személyes tapasztalataim, ebbe nem is bocsátkoznék. Mint Grósz elvtárs mondta, hogy a Központi Bizottság nagyon sok levelet kapott és személy szerint azt hiszem minden központi bizottsági tag is. Egyetlenegy mondatot hadd idézzek egy nyugdíjas leveléből: ,,Nagy meglepetéssel és mély felháborodással hallgattam Pozsgay Imre nyilatkozatát a 168 óra című műsorban, de az is nagyon meglepett, amikor Grósz elvtárs úgy nyilatkozott, ahogy értesültem róla a rádióban. Én azt hiszem, hogy ez még súlyosabb." Úgy fejezi be, hogy azt természetesnek tartotta volna, hogy egy ilyen nyilatkozat talán egyeztetett formában kerüljön ki, jóllehet ő nyugdíjas és már elmaradt a mai követelményektől. Egyetlen megjegyzésem még és kérésem, pártalapszervezetekben és a környezetemben, ahol részt vettem taggyűléseken vagy aktíván, ott erőteljesen megfogalmazódott az az igény, hogy Grósz elvtárs nagyon sokat nyilatkozik a sajtóban, tudják, hogy mennyire elfoglalt ember, de az utóbbi időben sok olyan információt hallottak, amit külföldön tartózkodása során tett. Jó lenne és szeretnék, ha a televízió politikai műsorában itthonról hallhatnánk megnyilatkozásokat, hogy mi itthonról tudjuk meg esetleg azokat a nyilatkozatokat, amit külföldön tettek. Nem szeretném azt mondani, hogy gondja van a párttagságnak ezzel kapcsolatosan, de ha lehet, akkor mindenképpen oda kellene erre figyelni. Egyetlen, a pártalapszervezetek által tett megjegyzést. Tudom, hogy nem ide tartozik az áremelés, de ne tegyük ki még egyszer a párttagságot annak, aminek az elmúlt hónapokban kitettük. Péntek délután a párttitkárok bejelentették az áremelést. Tessenek mondani, hogyan áll ki a párttitkár a bejelentés kapcsán. Olyan megjegyzéseket hall, ami nyomdafestéket nem tűr, minek kell ezt tenni péntek délután, amikor már a pártonkívüliek régen túl vannak a vásárlásokon? Én azt hiszem, még egyszer ebbe a hibába nem szabad beleesnünk. És ezzel be is fejezem az utolsó megjegyzéssel. Az 1956-os események talán most már keveredést okoznak bennem, olyan sokat olvastam erről a dologról. Jó lenne, ha a sajtó odafigyelne, hogy az, aki 1956-ban élt és részese volt ennek az eseménynek, az is szót kaphasson, ne csak az, aki egyértelműen úgy nyilatkozik, hogy népfelkelésről volt szó. Hadd igazodjunk el mi is, fiatalabbak, mert most még keveredést okoz bennünk. Köszönöm szépen. IVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Leltár szerint 26 felszólalás van még hátra. Mórocz Lajos elvtárs írásban adta be felszólalását.

27 Lakatos László elvtárs következik, utána Veres József elvtárs. 51