A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
kapcsolatos gondjainkat, mert az is félreértést okozott, amikor egy repülőgép fedélzetéről, a Magyar Hírlap hasábjairól értesültünk bizonyos emberi gyengeségekről, személyes gyengeségekről vagy ellentmondásokról a Politikai Bizottság tagjai között. 24 Még akkor is, ha ezek igazak. Jó, hogyha először mi magunk halljuk és beszéljük meg, és tesszük meg vagy állapodunk meg a következő lépésekben, amelyekkel mindezeket ki lehet küszöbölni. Azt mondanám, hogy nagyon föl kell készülnünk végül is a pártvitára. Hiszen olyan kérdésről van szó, többpártrendszer tudomásulvétele és az általa teremtett versenyhez való alkalmazkodás, ami már önmagában kihívást jelent és simán, egyértelműen, önmagától a párttagság nehezen fogadja el, csak akkor, ha meggyőzzük róla, hogy ez elkerülhetetlennek tűnik vagy elkerülhetetlen, és hogy van programunk egy ilyen versenyhelyzetben a hatalmi pozíció vagy a kormányzási pozíció megerősítésére, megőrzésére és továbbfolytatására. Köszönöm. LUKACS JÁNOS elvtárs: Megköszönöm Berecz János elvtárs hozzászólását. Kedves Elvtársak! Szeretném bejelenteni, hogy Osztafi Béla elvtárs írásban adta be felszólalását, ugyancsak írásban tett a közleménytervezethez megjegyzéseket Pál Lénárd elvtárs. Most tisztelettel azt javaslom, hogy tartsunk ebédszünetet. Jó étvágyat kívánok mindenkinek az ebédhez. 15 órakor folytatjuk a KB-ülést. Szünet IYÁNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Folytatnánk a vitát, mindenkinek kedves egészségére az ebédet. Á felszólalók szaporodtak, a leltárt meg fogom közben csinálni, mert többen adták le felszólalási jegyüket. Az majdnem biztos, hogy a mai nap nem tudjuk befejezni az ülést. Az volna tehát a tiszteletteljes javaslatunk, hogy l /27-ig dolgozzon ma a Központi Bizottság és holnap reggel 8 órakor folytassa ülését, és l /i7-ig egy szünettel gondolom tudnánk dolgozni. Ha ebben egyetértés van, akkor Tóthné Kiss Máriának adnám meg a szót. Utána Lakatos László következik felszólalásra. TÓTHNÉ KISS MÁRIA elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon röviden igyekszem összefoglalni a mondanivalómat. Nem 1956-tól kezdem. Nem hiszem, hogy az elmúlt időszakban volt ekkora várakozás a Központi Bizottság ülésével szemben. Ezt abból is lehet érzékelni, hogy több telefon és beszélgetés részese voltam az elmúlt napokban és olyan vegyes érzésekkel jöttem a Központi Bizottság ülésére, hogy ezt jelen pillanatig sem tudtam eloszlatni magamban. Minden telefon aggódásnak adott hangot, minden személyes beszélgetés hasonlóképpen fogalmazott, féltik önmagukat, féltik környezetüket, és nem utolsósorban az érzéseiknek olyan hangot is adtak, amit itt nem kívánok nyilvánosságra hozni. A Központi Bizottság ülésére készülve a néhány időszerű politikai kérdés számomra nagyon komoly, és amit a párttagság is igen vár — úgy éreztem, az elmúlt napokban — az elmúlt 40 év értékelését egy picikét homályba fedte [sic!]. Én nem azt mondom, hogy ezzel nem foglalkoztunk eléggé, de azt hiszem, hogy sok mindenről elirányította a figyelmünket. Az írásban kiküldött anyaghoz szeretnék inkább szólni. A három téma tisztázásához szerintem a párttagság körében igen jól 49
