A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vánvaló, hogy az a fontosabb témánk, amely Grósz elvtárs előadói beszédében és írásos előterjesztésében előttünk van. Az, hogy hogyan építkezzünk a következő másfél évben, két évben, hogy ami elkerülhetetlennek tűnik, az kezelhetővé váljon, ami pedig szerintünk fontos és szükséges, hogy az bekövetkezzen, mi magunk kezeljük. Ennek a programnak az oldaláról itt többen is szóltak, hogy kellene egy rövid, velős politikai program. Ha itt többen is úgy gondolják, hogy a párttagság ezt igényli, akkor alaposan meg kell fontolni, bár hozzáteszem, hogy ez a pártvita ezen dokumentum körül ez lényegében egy program, egy rövid távú, politikai program körüli vitát jelent. Hozzátenném, hogy az Alkotmánnyal kapcsolatos politikai tevékenységünk is nagyon sok és fontos programelemet hordoz, mert az Alkotmány megfogalmazása és megvitatása során válaszolni kell arra, hogy mit jelent a mi társadalmi rendszerünk, milyen irányban kívánjuk továbbépíteni és milyen jogrendszerben. És nyilvánvaló, hogy ez a párttagság számára egyben egy politikai vitaiskolát is jelent. Úgy gondolom, hogy ennek a programnak nagyon fontos része az agrárpolitikai tézisek vagy állásfoglalások, ami a következő ülésre kerül, és ehhez tartozik a politikai nyilvánosságról, a tájékoztatási törvényről, a párt sajtópolitikájáról és a párt sajtójával foglalkozó előterjesztés is, amely márciusban kerülne napirendre. Tehát programjellegű dokumentumaink, útmutatóink vannak jócskán. Leginkább ez hiányzott, ami most előterjesztésre kerül, hogy egy-két fontos kérdésben nézzünk előre legalább két évre és két évnek megfelelően próbáljunk programot alkotni és a menetet meghatározni. Ebből a szempontból én kategorikusan nem mondanám ki állásfoglalásban, hogy egyszer s mindenkorra elvetjük a pártértekezlet tartását, mert olyasmi szokott lenni a politikai párt életében, hogy választási kampány előtt esetleg egy rövid programot adó, tehát csak választásra rövid programot adó értekezletet tart, amely nem foglalkozik tisztújításokkal, más kérdésekkel, hanem egy választási programmal, tehát ezt eleve nem kellene kizárni, azzal egyetértek, hogy most ilyen értekezletre nincs szükség, tovább zavarná a sorainkat. S végül egy kérdéssel folytatva azt, amit Pozsgay elvtárs mondott, a szűkebb vezetés egységéről. Ha szembenézünk önmagunkkal, akkor be kell vallani, hogy adtunk olyan felületeket, vagy volt olyan mozgás vagy esetleg nyilatkozat, amely még félremagyarázás nélkül is érezhető volt utólag, mintha valamiféle rivalizálás lenne a vezetésben. Én hatalmi harcról nem tudok, a hatalmi harcra vonatkozó megfogalmazást én is úgy látom, hogy inkább olyan üzengetés, amiből a későbbiek folyamán — a tények nem támasztják alá —, amiből még lehet megbélyegzés. De úgy érzi a párttagság, hogy mégiscsak van különbség, netalántán rivalizálás, akkor feltétlenül felül kell vizsgálni magatartásunkat. Magatartásunkat felülvizsgálni azt jelenti, hogy más fontos kérdéseket is, amelyek nincsenek napirenden, tűzzük napirendre, cseréljünk véleményt a Politikai Bizottságban, hiszen egyértelműen megállapítható, hogy vita során a törekvés a közös nevező kialakítása. Meg kell tanulni utána a közös nevező hasonló módon való képviseletét is, természetesen nem azonos szöveggel, kell bizonyos naptáregyeztetés is, mert előre megállapodott program néha keresztezi egymást és félreértésre adhat okot. Nagyon helyes, hogy a Politikai Bizottság feloldotta azt, hogy mindig mindenkinek mindent be kell jelenteni, s mindenre konzultánst kell kérni, de vannak pillanatok, amikor szükséges a naptáregyeztetés és esetleg konzultánskérés is. Azt is hozzá kell tenni, hogy elsősorban a Politikai Bizottságban kell elmondani egymással 48