A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Én az új pont ellentételezéseként összevonhatónak tartom a munkavállalók társadalmi biztonságát és a társadalmi és létbiztonság újjáteremtését hirdető két pontot és akkor megmaradt a 12. További apró észrevételek: a bürokrácia korlátozását kiszélesíteném egy kicsit, és azt mondanám e helyett a jelszó helyett, hogy: az állami túlszabályozás megszüntetését, a bürokrácia korlátozását. Ennek az első bajuszaként itt az van, hogy az embert szolgáló államapparátust — ide hozzátenném — és helyi közigazgatást. Mert azért ez nem azonosul az emberek fejében. Az 5. oldalon szó van a forint konvertibilitásáról. Igaz, hogy egyfelől ezt meg kell hirdetni; igaz, hogy ezt nem lehet azonnal megcsinálni. En azt javaslom, úgy fogalmazzunk: a forint konvertibilitását néhány éven belül. Nem tudom a „néhánynak" a szemantikai értelme egészen pontos-e. Én úgy értelmezem, ez nem olyan nagyon fontos, ezt nem lehet számon kérni, de hát öt-hat év múlva azért már számon kérhetik, és akkor kérjék is számon, ha nem tudjuk megcsinálni. A 6. oldalon szó van a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséről, a nyugdíjreformról. Egy kicsit olyan ügyes összeállítás ez, mert először megőrizzük a vásárlóértékét, másodszor pedig hozzátesszük, hogy nyugdíjreformot csinálunk, ami nem őrzi meg a vásárlóértékét. De nem baj, ezt még így nem kifogásolom, a tervek homályossága, vagy a célok homályossága bizonyos manőverezési szabadságot jelent. Minden program úgyis így van. De én azt mondom, hogy ne általában a nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzéséről beszéljünk, hanem a kis- és közepes nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzéséről. Sajnos, ezt kell mondjam, de itt belőlem is kibújik a reálpolitikus is. 8. oldalon: Milyen párt vagyunk? Az az első bajusz, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a reformok pártja, én ezzel egyetértek, de beleszúrnám ide, a Magyar Szocialista Munkáspárt a széles néprétegek, a reformok pártja. Mert végeredményben azért a reformokat mi nem a vállalkozói szabadság érdekében csináljuk — ezt meg is kell mondani —, mi támaszkodunk — jól mondta Berecz elvtárs a beszédében — ezekre is, de szerintem, mi ne akarjunk a vállalkozók pártja lenni, a kisvállalkozók pártja sem. Mi ezeknek a kisembereknek, a széles néprétegeknek a pártja vagyunk, és a reformokat is ezért akarjuk csinálni. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen Nyers elvtárs. Horváth István elvtárs, utána Ördögh Szilveszter elvtárs. HORVÁTH ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Amikor én elolvastam az anyagot először, akkor volt bennem egy kis meglepetés és bizonytalanság is, mert kétségtelen egy kissé szokatlan szövegezésű és szerkesztési felépítésű okmány. Aztán én tulajdonképpen kezdtem ezzel barátkozni, és én azt mondhatom, hogy így, most a vitában elhangzottakat is figyelembe véve, híve vagyok ennek az előterjesztésnek. Bár Berecz elvtárs az előadói beszédét befejezve, újból egy kis bizonytalanságot ébresztett bennem azzal kapcsolatban, hogy most fogadjuk-e ezt el, már úgy, hogy a szerkesztőbizottság még nyilván dolgozik rajta, vagy pedig jöjjön ide még újból. Én inkább annak lennék a híve, hogy fogadjuk el ezt a vita alapján, mert tartok tőle, ha ezt elkezdjük tovább forgatni, akkor annak a következménye az lesz, hogy magunkat is valamiféle programillúzióba fogjuk belevinni, és esetleg a közvéleményt is, meg a párttagságot is, amire [pedig] most nem akarunk vállalkozni szerintem. No most, ha így van, akkor felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon melyik volt itt jobb chn. Az, amit már kiszivárogtattak, nyilván tudatosan a nyilvánosság elé, 504