A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

céljából — és Berecz elvtárs is most a címzetteknél a párttagságról beszélt főleg —, nem kellene-e visszatérni mondjuk a KB ágit. prog. ügyeivel foglalkozó elvtársainknak, vagy magunknak is meg a megyei bizottságoknak — a pártnapok szervezésére és rendezésére. [Elvtársak,] ne csak mi, kommunisták, magunk között tárgyaljuk meg ezeket a kérdéseket, hanem nyílt, nyitott pártnapokon. Azt hiszem szükség lenne erre. Ebben az esetben is, és más esetekben is. [Köszönöm szépen.] GRÓSZ KAROLY elvtárs: Tétényi elvtárs következik, utána szünetet tartunk; a szünet után Szilágyi elvtárs következik. TÉTÉNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Február 11-én este, amikor a tömegtájékoztatási eszközök hírt adtak a Központi Bizottság kétnapos üléséről, én úgy fogtam fel, hogy gyakorlatilag megkezdődött egy bizonyosfajta választási küzdelem. Tetszik vagy nem tetszik, ez tulajdonképpen így van. Azért mondom ezt el, mert meggyőződésem, hogy ebben tényleg szükségünk van egy képviselhető programra. Nehéz a helyzetünk, több okból: a negyven év terhei, amik ezekből terhek, azonkívül kormányzó párt lévén, nem tehetünk megalapozatlan ígéreteket, de ugyanakkor szükségünk van arra, hogy a céljainkat meg tudjuk határozni. Egyébként az eddigi vita is tulajdonképpen e körül fordul, és e körül játszódik le, hogy mennyiben tudjuk ezt a programot megalapozni. Szeretném hozzátenni, hogy bizonyos mértékig a kormányzó párt előnyeitől meg vagyunk fosztva, kevésbé befolyásoljuk a különböző tájékoztatási eszközöket, és én ebben elsősorban a saját önkorlátozásunkat és helyes önkorlátozásunkat érzem, de nemcsak azt, mint ez általában az ún. nyugati demokráciáknál a kormányzó pártoknál szokásos. Tehát ezt az anyagot is úgy olvastam el, hogy szükségünk van egy ilyen típusú programra. Teljesen egyetértek Medgyessy elvtárssal, az első kérdés, ami felmerül a párttagoknak a részéről, amikor elolvassák ezt a programot az, hogy hol vannak a garanciák. Ezt azért tudom elmondani, mert jónéhány kibontakozási, stabilizációs stb. stb. programnak a magyarázatában vettem részt és a védelmében, s akkor is mindig az merült fel, hogy hol vannak a garanciák. Én úgy gondolom, hogy ezzel ennek a dokumentumnak többet kellene foglalkoznia. Lehet, hogy részben egyes szövegrészekben elhelyezve, lehet, hogy külön pontban is, mert az addigi programok tanulsága azt mutatja, hogy erre szükség van és erre igény van. Én azt mondanám, hogy a garanciák között lényegesnek kell tekinteni a párttagság százezres tömegeit, akiket meg tudunk nyerni ennek a programnak. Lényegesnek kell tekinteni azt, hogy az elmúlt évtizedekben és az elmúlt években is a párt felismerte a hibákat, kezdeményezte sok hibának a felszámolását, és volt olyan eseménysorozat, amikor ezt a párttagság kezdeményezte. S a párt egésze, struktúrája erre már módot adott. De hozzá kell tenni: minden, a hibánktól való elhatárolódás mellett is az eddigi történetünk során elért legfontosabb pozitív értékeket azért is, mert ezeket meg akarjuk őrizni. Egy dolog véleményem szerint azért elkerülhetetlen, vagy legalábbis nagyon rossz lenne, ha el kellene kerülni, hogy beszéljünk róla, mert nem tudunk konkrétumot mondani, mert nem tudnánk konkrétumot mondani, nekünk az életszínvonal legközelebbi években való alakulásával kapcsolatban voltak elgondolásaink a 87-es 494