A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kormányprogramnál. Meg kell nézni, hogy ezek az elgondolások mennyiben realizálhatók, mennyiben érvényesek ma még, s ennek megfelelően, mit tudunk vállalni az életszínvonal tekintetében a következő egy-két évben. Ami a program hatókörét illeti. Választási programról van szó lényegében, tehát a 95-ös évig tart elgondolásaink szerint. Néhány konkrét kérdést. Én is úgy gondolom, hogy az új Alkotmány egyedül önmagában nem minősít. Fontosnak tartanám, még akkor is, ha ez később tárgyalásoknak a napirendjére kerül, hogy mit értünk ez alatt, hogy az új Alkotmány szocialista legyen és a szocialista vívmányokat védje. Ami az egyén és a közösség biztonságát illető részt illeti, nem fogok minden részletet elmondani, de egy-két olyat, amire külön szeretném felhívni a Központi Bizottság figyelmét. Én a törvényes, ellenőrzött és humánus jogszolgáltatást feltétlenül szükségesnek tartom, és beleillőnek tartom ebbe a programba. Úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről előremutató, haladó tett lenne, ha kimondaná, a programjára tűzné a halálbüntetés eltörlését, az emberi élet sérthetetlenségét. El tudom képzelni, erre ma a társadalom hangulata még nem érett meg. Ennek ellenére nem egy példa van arra, hogy a kommunista pártok vállalták olyan céloknak a kitűzését, programra tűzését, amelyhez csak később lehetett megnyerni a közvéleményt. Én is nem kielégítőnek tartom a gazdasági részt. Úgy gondolom, hogy a gazdasági teljesítmény növelése elengedhetetlen része és feltétele az előrehaladásunknak. S külön felhívnám a figyelmet arra, hogy a politikai hagyományainkkal és az ország helyzetével is összhangban van az, hogy külön a gazdasági részen belül az agrárgazdaság helyzetéről néhány szót ejtsünk. Néhány egyéb részletkérdésen kívül egy dolgot szeretnék még javasolni a nemzeti függetlenséggel és a népek szabadságával kapcsolatos sorban, ami a 7. oldal utolsó sora: a népek mellett a nemzetiségek szabadságát és egyenjogúságát is. Köszönöm szépen a figyelmet. GRÓSZKÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Elvtársak! Pont egy félóra szünetet ajánlok, utána Szilágyi elvtársé a szó. Bocsánatot kérek egy pillanatra, felolvasom a cikklistámat, aki nem volna rajta, legyen olyan kedves, szóljon. Szüágyi elvtárs, utána Maróthy elvtárs, Nyers Rezső elvtárs, Horváth István elvtárs, Ordögh Szilveszter elvtárs, Berend T. Iván elvtárs, Gyuricza László elvtárs, Mórocz Lajos elvtársat írtam fel. Aki még hozzá kíván szólni, tessék szívesek [sic!] egy pillanatra erre jönni. — Bereczky Gyulát felírom. Szünet GRÓSZ KÁROLY elvtárs: [Kérem,] elvtársak! Tessenek helyet foglalni; már hét perccel túlléptük a magunk számára engedélyezett ebédidőt. Átadom a szót Szilágyi elvtársnak, Szilágyi elvtárs után Maróthy László elvtárs következik. SZILÁGYI TIBOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy üyen előkelő helyen és nyugalmas szünet után kaptam szót. Igyekszem megszolgálni azzal, hogy rövid leszek. 495