A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

jesítmény, amit ma a gazdaság, a társadalom fizikai és szellemi értelemben lead. Ezért én azt vetném fel, hogy egy ilyen programban itt a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás mellett nem lenne-e célszerű a teljesítmény vagy a munka megfogalmazása. Tehát azt mondjuk, hogy szabadság, igazságosság, teljesítmény, szolidaritás. Tehát a teljesítőképes ember és társadalom középpontba való állítása. Azon túl, amik meg vannak fogalmazva, egyébként helyesen ebben a programban, ezt jobban ki kellene ugratni, úgy gondolom, mert — persze jó lenne kevesebbet dolgozni majd, a munka nélküli társadalom felé elmenni — egyelőre a munkán keresztül vezet az út. Ezért azt gondolom, hogy a program mozgósító ereje és a hitele éppen azoknak, amiket más pontokban meghirdet, talán ezzel jobban alátámasztható lenne. Ez a kérdésem. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Veres elvtárs, tessék parancsolni. VERES JÓZSEF elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nekem voltaképpen egy kérdésem van, de annak van egy-két alkérdése is. A javaslat első oldala azt mondja — első bekezdés utolsó sora — ,,A párt minden erejét a válságból való kitörésre összpontosítja. Együttműködésre hív fel a nemzet egésze érdekében." Helyes. Berecz elvtárs a bevezetőjében mondotta, hogy a párt következetesen építse újjá önmagát. Majd később folytatta, hogy a vezetés érdeke, hogy megnyerjen mindenkit, a Központi Bizottságnak ebben kell hogy munkálkodást fejtsen ki. Nekem a kérdésem a következő: ezekkel hogyan jön össze az, hogy az erőinket, amelyek megvannak, azokat ne szórjuk széjjel. Nem egy helyen hallom azokat a kijelentéseket, hogy legfeljebb százezer — volt olyan, ahol kétszázezer — fővel jelölték meg, hogy csökken a párttagságunk. A párttagság egy része természetesen nem érti a fejleményeket. Tehát nekünk ott kellene kezdeni, hogy először, illetve a többi harcokkal összekötve megerősítsük a párttagságban azt a tudatot, hogy mire van szükség. Közel hozni magunkhoz, és nem széttagolni. A párttagság tele van zavarral. Ha egyik helyen 100 ezer fővel kevesebben leszünk, nem számít; a másik helyen 200 ezerre is fölemelik ezt a létszámot. Hogyan jön össze ez azzal a törekvéssel, hogy megnyerjük az ország közvéleményét, ugyanakkor pedig a saját párttagságunk, saját tömegeink között ilyen folyamat játszódhasson le? Zavar és értetlenség van. Kérdésem tehát az, hogy magyarázzák meg nekem, mit kell először, és mit kell egyszerre. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. További kérdések? Nincsenek. Akkor felkérem Berecz elvtársat, hogy válaszoljon. BERECZ JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! A kérdéseknek azért örülök, mert olyan — részben a műfajjal, a tartalommal, másrészt a törekvésekkel kapcsolatos — megvilágításra adnak lehetőséget, amelyek az előadói beszédből hiányoztak. Hoós elvtárs első kérdése, [hogy] végül is ez a dokumentum milyen. Én azt mondom, hogy közbülső. Igazat adok Hoós elvtársnak, hogy utána szükséges konkrét akciókat tartalmazó vagy konkrét intézkedéseket igénylő részprogramot is elkészíteni. Miért nem voltunk teljes mértékig erre képesek? Azért, mert párttagságunk rendkívüli módon hiányolja az átfogó programot: melyek azok az értékek, amelyeket hordtunk magunkkal, melyek azok, amelyeket most fedezünk fel és be akarunk 483