A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

építeni a programunkba, és a jövő meghatározó eszmei alapjainak tekintünk? Ezért bármennyire is törekedtünk ezektől eltekinteni, mindig vissza kellett térni az alapértékek megfogalmazásához, és azokból kiindulva egy-egy konkrét feladatot, konkrét tennivalót megfogalmazni. Éppen ezért eklektikussá vált, s ezért hangsúlyoztuk, hogy stratégiai elemek mellett tartalmaz konkrét tennivalókat is. De Hoós elvtárs kérdésként föltett javaslatát figyelembe lehet venni és a továbbiakban egyegy részpontnál egészen konkrét feladat előírására is sor kerülhet. Elégséges-e ez ahhoz, hogy a kormánynak támogatást adjon? Részben igen, részben nem. Amennyiben igen, abból táplálkozhat a kormány, amennyiben nem, elképzelhető, hogy a kormány maga is kialakít bizonyos konkrét tennivalókat, illetve támogatást is kérhet a párttól, a párt Központi Bizottságától tevékenységének segítésére. Ehhez szükséges a cselekvési egység is és olyan intézkedések, amelyek lehetségesek, szükségesek és tovább nem halaszthatók. Nagy Sándor elvtárs kérdése, hogy hogyan állunk a szellemiséggel, ha megalakul — és alakulóban van — egy szociáldemokrata párt. Annak a szociáldemokrata pártnak kell meghatároznia saját szellemiségét. A miénket nem az befolyásolja. Ugyanis azért hangsúlyoztam, hogy egyesült párt mint történelmi tény, mert az egyesülés szellemével, 48-ban elfogadott programjával kapcsolatos hibás, vagy talán [néha] bűnös döntések és lépések ellenére ez a párt mégis azzal az egységgel született, és itt az ideje, hogy az a folyamat, ami kibontakozott, erősödjön, hogy mindkét munkásmozgalmi árnyalat értékeit Összegezzük és közös értékként hordozzuk. Ezt a megalakuló szociáldemokrata párt tőlünk el nem vitathatja. Mint ahogy — ha más baloldali párt is létrejön — saját magának kell meghatároznia jellegét, és nem a Magyar Szocialista Munkáspártnak kell átértékelnie saját jellegét és saját eszmeiségének tartalmát. Azzal viszont egyetértek, hogy ez fölveti az ideológiai bázis és forrás kérdését is. Én úgy gondolom, nekünk viszonylag gyorsan, három fő forrásból kell a jövőbe mutató ideológiai és eszmei értékeinket összefoglalni és nem dogmákat megfogalmazni. Az egyik a magyar munkásmozgalom, amely sokféle árnyalat és szervezet keretében működött, de legfőbb két ágazata volt a kommunista mozgalom és a szociáldemokrata mozgalom. A másik forrás a nemzetközi munkásmozgalom, elsősorban a marxizmus értékei, amelyek internacionalistává és nemzetközivé is teszik a mi ideológiánkat. A szocializmusnak a közös értékeit adják eszméinkhez. És a harmadik forrás — ezzel nagyon határozottan szembe kell néznünk — a több mint ezeréves magyar szellemiség. Ilyen vonatkozásban még munkásmozgalmunk kiemelkedő szellemi nagyságait sem értékeltük eléggé, nemhogy figyelembe vettük volna ideológiánk építkezésénél az egész magyar történelem szellemiségét, kiemelkedő szellemi gondolkodóit és azok által alkotott értékeket. Nagyon sok találkozás, sőt összefonódás van a később született munkásmozgalom és a korábban született magyar újjászületés, megújhodás és reformkorszak gondolatai között. Ezek szorosabban kötnek majd bennünket ehhez a nemzethez, amelyet minden tevékenységünkkel szolgálni akarunk. Éppen ezért nem teljesen értek egyet azzal, hogy az ebben tükrözött szellemiség egy baloldali blokk szellemisége lehet, olyan párt szellemisége, amely elkötelezett a szocializmushoz, a magyar nemzet szellemi értékeihez és a jövőjét képviseli. Vita volt arról is például, hogy nem akarunk mindenkit megnyerni. Egy párt nem indulhat azzal, hogy nem akar mindenkit megnyerni. Nem tud mindenkit megnyer484