A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

3. sz. függelék BELSŐ HASZNÁLATRA! Látta: Iványi Pál [s. k. aláírás] Grósz Károly [s. k. aláírás] KB/114. JAVASLAT a Központi Bizottságnak az agrárpolitika megújításának koncepciójára Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbb 1978. mácius 15-i ülésén foglalkozott önálló napirendi pontként a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetével, feladataival. Az elmúlt évtized gazdaságitársadalmi változásai, az agrárágazatok helyzete indokolják, hogy a Központi Bizottság ismét áttekintse és a követelményekhez igazodva megújítsa agrárpolitikáját. Ennek koncepcionális kérdéseire teszünk javaslatot. I. Az MSZMP agrárpolitikájának céljai, eredményei Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait az 1957 júliusában elfogadott „agrárpolitikai tézisek" rakták le. Ezt követően ez a politika — folyamatosan módosulva — máig hatóan meghatározta a parasztság helyzetét, a mezőgazdasági termelés fellendítését, a termelési kultúra fejlesztését. Ez a politika a parasztságot sok tekintetben megalázó begyűjtési rendszer megszüntetésével új korszakot nyitott; bizalmi alapra helyezte a pártnak a parasztsághoz való viszonyát. A parasztság jólétének, felemelkedésének bázisát a falu szocialista átalakításában, a termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztésében látta biztosítottnak, ezért az agrár- és szövetkezetpolitika szorosan összefonódott. Ennek a politikának jelentős állomása volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ami jelenlegi megítélésünk szerint is helyesnek bizonyult, mert a mezőgazdaság fejlesztése révén biztos egzisztenciát teremtett a parasztság döntő többsége számára. Elősegítette az egységes paraszti osztály kialakulását, s ezzel nemcsak gazdasági, hanem politikai alapot is teremtett a munkás-paraszt szövetséghez. Az elmúlt három évtized mezőgazdasági és élelmiszeripari fejlődésének jelentős értékei a következők: 1. Az átszervezés idején a korszakos jelentőségű gazdasági-társadalmi átrendeződés ellenére sem esett vissza a mezőgazdaság termelése. A nagyüzemek megszilárdulása után pedig jelentősen növekedett; napjainkig megduplázódott. 2. Az 1960-as évtized második felében a mezőgazdaság fejlődésének nagy lendületet adott a gazdasági reform bevezetését megelőző központi intézkedések kidolgozása és életbe léptetése. Ugyanakkor a mezőgazdaságban ez idő tájt bevezetett változások sok tekintetben modellként szolgáltak a gazdasági mechanizmus 1968-ban kezdődött reformjához. 3. A magyar társadalom és gazdaság egészének fejlődését is segítette annak felismerése, hogy a szövetkezeti tulajdon egyenrangú az állami tulajdonnal és a fejlesztési források felhasználását nem szektorális, hanem hatékonysági tényezők befolyásolják. Hasonló jelentősége volt azoknak a politikai állásfoglalásoknak, amelyek szerint egyrészt a háztáji termelés, másrészt az úgynevezett kiegészítő tevékenység szervezése és fejlesztése egyaránt szolgálja az egyén, a szövetkezet és a népgazdaság érdekét. 4. A gazdasági teljesítmények növekedése együtt járt a szövetkezeti élet fejlődésével. Az érdemi önállóság bővülésével a mezőgazdasági szövetkezetek túlléptek más országok nagyüzemeinek sematikus másolásán és a szocialista gazdaság életképes nagyüzemi modelljét teremtették meg. A termelőszövetkezetek első kongresszusa 1967-ben létrehozta a termelőszövetkezetek országos és területi érdekképviseleti szerveit. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT POLITIKAI BIZOTTSÁGA 440