A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

5. A mezőgazdasági nagyüzemek a technikai-biológiai és emberi tényezők magas szintű összehangolásával és a korszerű technika felhasználásával jelentős hozamnövekedést értek el. A termelési rendszerek megjelenése minőségi változást hozott a termelés szervezésében. Új üzemszervezési és gazdálkodási eljárások honosodtak meg. 6. Kialakult a jelentős szellemi kapacitást képviselő agrárértelmiség, amely nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidéki szellemi életnek is meghatározó progresszív tényezője. 7. A mezőgazdasági termelés erőteljes növekedése megalapozta az élelmiszeripar fejlesztését. A mezőgazdasági termékek korábbi tradicionális feldolgozása mellett új élelmiszeripari szakágazatok születtek, illetve a korábbi, főként kisüzemi feldolgozó tevékenységek iparrá szerveződtek. 8. A paraszti és munkás alkalmazotti jövedelmek a 70-es években lényegében kiegyenlítődtek. Ezzel, valamint a nyugdíj- és társadalombiztosítási jogosultságnak a termelőszövetkezeti tagságra való kiterjesztésével minőségében új helyzet teremtődött falun; a mezőgazdaság nemcsak a munkafeltételeket, hanem a megélhetést tekintve is versenyképessé vált más népgazdasági ágazatokkal. Megállt a faluról való elvándorlás, fejlődött az infrastruktúra. Gyökeresen átalakulóban vannak a falusi életkörülmények és változóban van a lakosság szerkezete; a falusi családban egyszerre vannak jelen a mezőgazdasági dolgozók, az ipari munkások és az értelmiség. Az agrárpolitika három évtizedes legfőbb tapasztalatainak összegzése egyértelműen pozitív képet mutat. A magyar mezőgazdaság, amely a felszabadulás előtt sok tekintetben Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdasága volt, napjainkig nemzetközileg elismert, az európai mezőgazdaság középvonalába tartozó mezőgazdasággá vált. Bruttó termelése a szocialista átszervezés óta kétszeresére nőtt, a fajlagos hozamok egyes ágazatokban (búza, kukorica, tej, tojás stb.) elérik vagy megközelítik az élenjáró nemzetközi színvonalat. Az élelmiszeripar termelése az elmúlt három évtizedben megháromszorozódott és egyre inkább képes differenciált bel- és külpiaci igények kielégítésére is. Az élelmiszer-gazdaság a korábbi nettó importőrből az 1970-es évek közepétől nettó exportőr lett. Ma már a termelés egyharmadát rendszeresen exportálja, miközben zavartalan belső élelmiszerellátást biztosít. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a népgazdaság stabilizáló tényezőjévé vált, s ez az MSZMP agrárpolitikájának elévülhetetlen érdeme. Ennek a politikának — éppen azért, mert a parasztság felemelkedését az élelmiszer-termelés fejlesztése útján biztosította — nemcsak a falun élők a haszonélvezői, hanem a teljes lakosság. Az agrárpolitika téves törekvései Az általános társadalmi, politikai környezet hatására az agrárpolitika sem volt mentes olyan tévedésektől, amelyek türelmetlenségből, voluntarizmusból vagy az élet által nem igazolt ideológiai tételekből táplálkoztak. A mezőgazdaságra is hatott az a hetvenes években megerősödött gyakorlat, hogy a gazdasági folyamatokat politikai vezérlés alá helyezték. Ennek következtében csökkent a piaci aktivitás és fékeződött a hatékonyság. Az ezekből fakadó szemléleti, magatartásbeli hibák, majd később az elkényelmesedés miatti alkalmazkodási problémák mérsékelték a mezőgazdaság és az élelmiszeripar eredményeit. Ezekről azért kell szólni, hogy tanulságként szolgáljanak a továbbiakban. Ilyenek: — A mezőgazdaság szocialista átszervezésekor hangoztatott formagazdagság ellenére rövid időn belül kényszerűen a termelőszövetkezeti forma vált meghatározóvá ott is, ahol a természeti és közgazdasági feltételek nem voltak ehhez megfelelőek. — Gyors ütemű — sok esetben pedig teljesen indokolatlan — volt a centralizáció, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egyesítése. Ezek hatására csökkent a tulajdonosi kötődés, megnövekedtek a beruházási igények, lazult a nagyüzemek és a települések kapcsolata. — A nemzetközileg is elismert vitathatatlan fejlődést elősorban a mennyiségi gyarapodás jellemezte. A hozamok növelésére való törekvés háttérbe szorította a minőségi és gazdaságossági követelményeket még akkor is, amikor a piachoz való igazodás elkerülhetetlensége már egyértelművé vált. — A pénzügyi szabályozás normativitása háttérbe szorította az agrár- és szövetkezeti sajátosságok érvényesülését. A szövetkezetekben csökkent a tulajdonosi kötődés, a vagyoni érdekeltség, a kezdeményezőkészség s egyidejűleg erősödött a munkavállalói (bérmunkás) mentalitás. — A mezőgazdaság és az élelmiszeripar az egységes ágazati irányítás megteremtése után sem fejlődött arányosan. Emiatt területenként még jelenleg is igen jelentős aránytalanság van az alapanyagellátás és -feldolgozás között, de ennél is nagyobb feszültséget jelent az élelmiszeriparon belül a csomagolás, tárolás, szállítás viszonylagos elmaradottsága. — A mezőgazdaságban elért eredmények hosszú időn keresztüli — nem alaptalan, de egyoldalú — hangsúlyozása mellett nem kapott kellő figyelmet az új körülményekhez való alkalmazkodás igé441