A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

12. Az ügyészi szervezet önállóságának megszüntetése ellen szóló érvek A politikai intézményrendszer átalakításának, illetve az Alkotmány felülvizsgálatának kiindulópontja az Országgyűlés ellenőrző szerepének a fokozása. A koncepcióban harmadik változatként szereplő megoldás ezzel a céllal nincsen összhangban, mert az Országgyűlést megfosztaná a jelenleg meglévő törvényességi ellenőrzés lehetőségétől. Nem indokolható az ügyészi feladatkörök jelentős szűkítése sem. Az Alkotmánnyal megteremtem kívánt új jogintézmények egy része ugyanis csak bizonyos szervezeti átrendeződést jelent anélkül, hogy ezek bevezetésének eredményessége előrelátható lenne (állampolgári jogok szószólója, vizsgálóbíró, a büntetés-végehajtási intézetek főfelügyelője). Másik részük — bár létrehozásuk nem vitásan indokolt — nem teszi feleslegessé a jelenlegi ügyészi feladatokat. A LÁSZ ugyanis csak célszerűségi, illetve a számvitellel kapcsolatos jogszabályszerűséget vizsgáló ellenőrzésre alkalmas, általános törvényességi ellenőrzésre nem; a közigazgatási bíróság és a cégbíróság elé pedig oda kell vinni az ügyeket, mert a bíróságok „hivatalból" nem járnak el, az ügy felek pedig a javukra szóló, ám törvénysértő határozatok miatt, illetve a cégek a tagjaik egyetértésével folytatott törvénysértő tevékenységük miatt nem fognak a bírósághoz fordulni. Bizonyos történelmi tapasztalatok is az ellen szólnak, hogy az ügyészi szervezet az Igazságügyi Minisztériumba integrálódjék. 1953-ban ugyanis éppen a törvénysértő koncepciós perek tanulságai miatt került ki az ügyészség az igazságügyi irányítás alól, annak érdekében, hogy így megakadályozzák a túlzott kormányzati beavatkozás lehetőségét. 13. Az állampolgári jogok szószólója Az állampolgári jogok szószólója jogintézményének hazai hagyományai nincsenek. Az intézmény skandináv országokban alakult ki, olyan államszervezeti rendszerben, ahol ügyészi általános törvényességi felügyelet, illetőleg önálló ügyészi szervezet nem létezik. A jogintézmény a szakirodalomban a svéd elnevezés alapján ombudsman néven vált ismertté, s a legutóbbi évtizedekben több nyugateurópai ország is átvette, beleértve Ausztriát is. A szószóló valójában egy különleges felhatalmazású és folyamatosan működő parlamenti biztos, aki szót emel az állampolgári jogokat sértő intézkedések ellen, s e célból általában széles jogi eszköztár áll rendelkezésére az Alkotmánybíróság előtti eljárásindítástól kezdve a felelős személy parlamenti vizsgálóbizottság elé állításáig. Az ombudsman tisztségének elterjedése nyilvánvalóan összefüggésben áll az emberi jogok fokozott védelmével, ami egyre inkább politikai jelentőségű üggyé válik. A szocialista országok közül eddig egyedül Lengyelországban vezették be ezt a jogintézményt, méghozzá olyan módon, hogy érintetlenül hagyták az ügyészi általános törvényességi felügyeletet. A gyakorlati tapasztalatok nem túlzottan kedvezőek: az állampolgárok beadványok tízezreivel árasztották el a szószólót, tőle várva egyebek között az elmúlt évtizedek során felhalmozódott jogsérelmek orvoslását. A szószóló a beadványok túlnyomó részét a különböző állami szerveknek — mindenekelőtt a Legfőbb Ügyészségnek — küldi meg. A skandináv országokban az ombudsman köztiszteletben álló közjogi tekintély és szavának olyan súlya van, hogy általában nem kell igénybe vennie a formalizált jogi eszközöket, hanem a jogszabálysértést elkövető szerv vagy személy az ombudsman akár csak szóbeli fellépése nyomán haladéktalanul intézkezdik a jogsértés megszüntetéséről. Ennek az az oka, hogy az ombudsman gondosan ügyel rá, nehogy fellépése leértékelődjék, ezért évente csupán néhány tucat ügyben emel szót: kivétel nékül jelentősebb ügyekben (az emberi jogok kirívóan súlyos megsértése miatt vagy a lakosság nagyobb csoportját sújtó joghátrány ellen), s fellépését jogilag támadhatatlanul megalapozza. Az ombudsman szavának a mögötte álló parlament ad súlyt: egyeden miniszter vagy más köztisztviselő sem akar a parlamenti vizsgálóbizottság elé állni az emberi jogok megsértése miatt. (Az ombudsman természetesen a legszélesebb nyilvánosságra támaszkodva lép fel, s az emberi jogok helyzetéről évente a parlament elé terjesztett jelentése is széles körű érdeklődést kelt.) Egyes országokban az általános hatáskörű ombudsman mellett működnek különleges felhatalmazású „szakombudsmanok" is (pl. környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi ombudsman), hasonlóan széles jogkörrel. 439