A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Kérem, azt a jogunkat ne vitassák, hogy legalább szeretnénk megtudni, hogy mi van itt! Nem akarunk kampányt. Nem felel meg az érdekeinknek, hogy hecckampányt indítsunk ebben. Az sem lenne jó ugyanakkor, ha úgy csinálnánk, mintha nem tudnánk, hogy itt rendezetlen ügyek vannak. Miben kell dönteni? Elfogadjuk-e magunk számára kötelező érvényűnek az 1962-es döntést vagy sem. Ebben kell dönteni. Véglegesnek tekintjük-e, hogy ott lezárták az ügyet, vagy nem? Én azt mondom, hogy a mi lelkiismeretünk akkor lesz nyugodt, ha legalább addig eljutunk, hogy megtudjuk, hogy mit zártak le 1962-ben? És van-e még tisztázatlan dolog vagy nincs? És ha van, akkor döntsünk abban, hogy mit kezdjünk tisztázatlan ügyekkel. De én semmit nem tudok ebben a pillanatban felelősen mondani, hogy milyen ügy megoldatlan, milyen tisztázatlan, kinek a sorsában kell valamit felvállalni politikailag. Az nem megy elvtársak, hogy tartjuk a hátunkat, de nem tudjuk, hogy miért vállaljuk a politikai felelősséget. Es ha most elodázzuk, jó, ne döntsünk ma. Én ugyan nem kérek senkitől elnézést, hogy V

2

8 van. Ha reggelig tárgyalunk, akkor reggelig kell tárgyalni, vagy folytassuk holnap. De kérem, elvtársak, ha ma nem tudunk dönteni, akkor még egyszer gondoljuk végig, és 7-én ez legyen az első napirend, hogy reggel tudjunk dönteni. De meddig tudjuk húzni? És mihez húzzuk? Állandóan azt kapjuk, hogy beszorítanak bennünket. Akkor is azt mondják, araikor egyébként nem szorítanak be, de hát most ilyen a hangulat. Egyszer le kell ezeket az ügyeket valahogy zárni, tehát lehet úgy dönteni, hogy nem foglalkozunk vele, és az 1962-es határozatot lezártnak tekintjük, vagy azt mondjuk, hogy kérünk egy jelentést arról, mi van itt, ami tisztázatlan. Hogy aztán mi legyen ennek az ügyintézési módja, milyen módon kell ezeket lerendezni jogilag, kérem elvtársak, azt el lehet akkor dönteni, ha látjuk, hogy mit tartalmaz a jelentés. Ennyire talán el szabad menni, hogy csináljunk egy leltárt. Nem kell itt senkit megbántani, nem kell itt belevájkálni az ügyekbe. Azonkívül elvtársak, nem hiszem, hogy van köztünk olyan ember, akinek ez öröm és szórakozás lenne, aki itt ül, hogy ezt feldolgozza, de mégiscsak végig kellene tekinteni, politikai felelősséggel és kontrollal. Na most ugye, Aczél elvtárs azt mondja, hogy kapkodunk. Aczél elvtárs, miért kapkodunk? Hónapok óta rágjuk magunkat, hogy mit kezdjünk ezekkel a nyomorult ügyekkel. Aczél elvtárs, akkor ne döntsünk most, döntsünk egy hónap múlva, de nem igaz, hogy előhúztuk a zsebből, hónapok óta kínlódunk és rágjuk magunkat. A Politikai Bizottság egy fél napot ennek szánt, higgye el, hogy nem vagyunk felelőtlenek, de egyszer szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal és az nem kor kérdése, hogy ki intézze ezt az ügyet, vagy nem. Persze, attól óvom a Fejtit, hogy ő elkezdje olvasni ezeket a történéseket, nem az a dolga, hanem a koordinációt biztosítsa. Abba nem fogunk belemenni, hogy mi itt részletekben vizsgálatokat folytassunk. Tehát én úgy gondolom, és ezt azért tartottam fontosnak, hogy megmondjam önöknek világosan, hogy talán annyi bizalmat kérhetünk, hogy higgyék el, ez a Politikai Bizottság és ezek a titkárok felelősen gondolkodnak, és a párt érdekeit szolgálják akkor, amikor ezt a problémát idehozzák, és nem többet hoznak ide, minthogy egyszer tekintsük át, hogy mi van még, amit meg kell oldani. Hogy hogyan oldjuk meg, abban pedig majd elvi döntést kell hozni, mert a részletek megint nem ránk tartoznak, hanem azokra a szakemberekre, akiknek a politikai döntés alapján ezt le kell bonyolítani. Ezt szerettem volna. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm Grósz elvtárs, Pál Lénárd elvtárs, tessék. 400