A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

értő csoportok. Ehhez azonban platformra, ha úgy tetszik programra, de legalábbis szándéknyilatkozatra van szükség. Magam is azon a véleményen vagyok, amit Jassó elvtárs, Fodorné elvtársnő és mások is javasoltak, hogy szükség van, méghozzá sürgősen, egy ilyen közérthető, rövid, tézisszerű dokumentumra, amelyből mindenekelőtt a párttagság, de az érdeklődő pártonkívüliek is világos választ kaphatnak arra: mit akar a párt? Ez nemcsak az egységteremtés szempontjából fontos, de nélkülözhetetlen platformul szolgál a helyhatósági és parlamenti választásokhoz, valamint az alakuló politikai pártok és alternatív mozgalmakhoz való viszony kialakításában. E szándéknyilatkozat megalkotásához jó kiindulópont, összefogott tézishalmaz Grósz elvtárs szóbeli előterjesztésének befejező része. Ezt kell részletesebben kimunkálni és a KB jóváhagyása után 1989 közepén nyilvánosságra hozni. Ezzel egy időben meg kell vitatni és ugyancsak nyilvánosságra hozni az új szervezeti szabályzat tervezetét, amit nyilvánvalóan majd a XTV. kongresszus fog jóváhagyni, de addig is orientál, esetleg vitára késztet és üzenettartalommal bír a tekintetben, hogy milyen párt akarunk lenni. Számolnunk kell természetesen azzal, hogy a dokumentumokhoz való viszony tovább polarizálja a pártot, esetleg növekszik a pártot elhagyók száma, de segíthet abban is, hogy a reformokat vállaló fiatalabb nemzedék és az értelmiség nagyobb bizalommal közeledjék a párthoz. Az országos pártértekezleten elhatároztuk a párt megújítását is. Az elmúlt 10 hónapban nagyon sok minden történt a pártban, de ezek a lépések elsősorban szervezeti jellegűek, formarendszert építenek, amelyek nagyon fontosak ahhoz, hogy keretet biztosítsanak egy új tartalomnak. Ez az új tartalom azonban még hiányzik, ha részelemeiben létezik is, ez nem összefogott és ez okozza a párttagságnak azt a hiányérzetét, amit a „fogózkodók" követelésében juttat kifejezésre. A mai ülésünk napirendje jelentősen csökkentheti ezt a hiányérzetet, de messze nem pótolhatja az említett és javasolt dokumentumok rendező erejét. Petrovszki István 8. sz. függelék [Gáspár Antalné írásban beadott hozzászólása] Tisztelt Központi Bizottság! Azt hiszem jó néhány évvel korábban kellett volna megszületnem ahhoz, hogy személyes tapasztalat alapján mondhassak most véleményt. Ezért nem is magát az eseményt kívánom minősíteni, hanem azt, hogy magát a bejelentést hogyan fogadta a környezetem, ahol dolgozom, ahol élek. Egy-két napig ugyan nem sokkolta az embereket a bejelentés, de a televízió, a sajtóorgánumok közlései kiváltották az állandóan ezzel való foglalkozást. Zavart, nyugtalanságot okozott a korai bejelentés, melyre még nem volt meg a fogadókészség. A párttagság politikai-etikai hibának, nem egységerősítőnek tartja. Tisztelt Központi Bizottság! Az albizottság által elkészített tanulmány, amennyire én meg tudom ítélni, alapos, számomra az események kellő megvilágítását biztosította. Érthető és elfogadom, mert az 50-es évek itt felvázolt hibái okot adhattak arra az értelmes és elkeseredett embereknek, hogy változtatni akarjanak, de nem volt céljuk az, amivé az események sajnálatos módon váltak. A múltat be kell vallanunk, ezt nem vitatom és környezetemben sem vitatják, azt sem, hogy a reform teljes megvalósításához nem csak előre, hanem bizonyos mértékig visszafelé is kell tekinteni, fontos kérdéseket tisztáznunk kell, abban egységre kell jutnunk. Amiről nem vagyok meggyőződve, az számomra az, hogy ilyen módon kell-e tisztáznunk ezt a kérdést. Ezzel együtt, szenzációt nem a múltban kellene keresni, hanem a jelenben, a jövőben. Ma van nehéz helyzet, ma kell megélni, a jövő felelőssége a nagyobb. A vitát politikai testületben ilyen módon tudom elfogadni. Az emberek is ezt várják, ezt igénylik. Úgy érzem, a kelleténél jobban felkavartuk a kedélyeket, és az indulatok határozzák meg a véleménynyilvánítást. 203