A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A harmadik bekezdésben: ,,A többpártrendszer működése csak a hatalmi viszonyok egészének összefüggéseiben értelmezhető. A 4. oldalra átmenő mondat zavaros, ezért elhagyandó. Helyébe a 4. oldal utolsó bekezdését kell előrehozni, de annak első mondatát át kell fogalmazni: „A szocialista fejlődést biztosító többpártrendszerben a megújuló MSZMP-nek ki kell vívnia és meg kell tartani hegemón szerepét." Az 5. oldal első bekezdésének utolsó mondatait át kell fogalmazni: „Az átvezető időszakban közmegegyezésre épülő, intézményes módszerekkel biztosítandó az MSZMP hatalmi hegemóniája. Ilyen változatok lehetnek:..." A c) pontban: „pártközi megegyezések révén biztosított parlamenti többséggel" mondatrészt indítványozom. 89. 02. 10. Pál Lénárd Kézzel (tollal) írott tisztázat 5. sz. függelék [Mórocz Lajos írásban beadott hozzászólása] Tisztelt Központi Bizottság! Amilyen megdöbbenéssel és értetlenül fogadta a párt és az ország, ezen belül a hadsereg közvéleménye az 56-os tragikus események testületi felhatalmazás nélküli egyszavas újraértékelését, olyan nagy várakozás és elvárás van most a Központi Bizottság jelen ülése és állásfoglalása iránt. Ezért nagy most a KB felelőssége, mivel az ország-világ előtt elhangzottakat nem lehet sem visszacsinálni, sem meg nem történtnek nyilvánítani, de le kell szögezni viszonyunkat azzal kapcsolatban. — Többen szóltak itt a szóban forgó átértékeléssel kapcsolatos belső kihatásokról, reagálásokról, én ezekkel alapvetően egyetértek, nem ismételném. — Ezzel együtt a kialakult helyzet megítélésénél igen fontosnak tartom a nemzetközi összefüggéseket és kihatásait is mérlegelni, többek között az alábbiak figyelembevételével: 1. A sajtóvisszhangokból ítélve értetlenül fogadták ezt a megnyilvánulást és újraértékelést a baráti kommunista és munkáspártok mind a VSZ-en belül, mind azon kívül. Szenzációként fogadta a hírt a nemzetközi közvélemény. A KB jelenlegi ülésétől választ várnak. 2. Hazánkban, a Szovjetunióban, más kelet-európai országokban végbemenő folyamatokat és ezekben a szituációkban teendő lépéseket nem csak mi és barátaink, hanem „nem barátaink" is mérlegelik, értékelik. Forgatókönyvükben a következő tennivalókat veszik számba. Ebben a sorban „nekünk minél rosszabb, nekik annál jobb" elv érvényesül. Játszmatervükben nem kis jelentőségű lesz a mai állásfoglalásunk Pozsgay elvtárs megnyilvánulásával kapcsolatosan. — Ilyen — már elhangzott — belső és külső összefüggésben nekem az a véleményem, hogy a témában — ha már el kell választani a tüdőt a májtól — egyértelmű állásfoglalás kell a KB részéről, mivel az elkenés, a felemásság egyrészt nagy kiábrándulást, bizonytalanságot, másrészt az előre kalkulált biztos térnyerés tudatát váltaná ki mind a hazai, mind nemzetközi vonatkozásban, és nemkívánatos, veszélyes folyamatot indíthatna el, illetve gerjeszthetne tovább. Grósz elvtárssal egyetértek abban, hogy a kérdéseket higgadtan kezeljük, és kerüljük el a pártszakadást. Abban is igaza van, hogy 1956 megítélése nemcsak tudományos, hanem politikai kérdés is. Pozsgay elvtárs megnyilvánulása éppen a politikai aspektust helyezte előtérbe. A fentiek figyelembevételével a közleménytervezet tanulmánnyal kapcsolatos részét a jelenlegi felemásság helyett egyértelműbbé kell tenni a következők figyelembevételével * — elmarasztalni Pozsgay elvtársat nyilatkozatának időelőttiségéért és a testületi állásfoglalás megelőzéséért, mellőzéséért. A politikai bizalmat viszont kapja meg; — megerősíteni, hogy az 56-os tragédiát valóban nem lehet egyszavas jelzővel illetni. 200