A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Én félek attól, ha az alapszervezeteket az üzemekből lakóterületre irányítjuk, ez a tendencia tovább fog erősödni. Ez pedig gyengíti a pártot, nem segíti a gazdasági fordulat megvalósítását. Az MSZMP-nek az átmenetre úgy is kell készülni, hogy végezze el önvizsgálatát, ne mások tegyék meg helyette, mert akkor esetleg rosszabbul járunk. Tudom, hogy ez elkezdődött, és ez sem megyén zökkenőmentesen. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az elért eredményeinket és az elkövetett hibáinkat súlyának, mértékének megfelelően kezeljük. A társadalomban, de még a párttagságon belül is van egy olyanjelenség, ami tagadja a múlt értékeit, az elkövetett hibákat, az elszalasztott lehetőségeket emeli ki. Ha mi ezt elfogadjuk, eltűrjük, akkor saját magunk alatt vágjuk a fát. Egyet azonban be kell látni. Ha nem leszünk őszinték, önkritikusak a különböző pártok és szervezetek ezt a feladatot átveszik tőlünk és ők ebből tőkét kovácsolnak, bennünket pedig lejáratnak. Az átmeneti időszak talán egyik legfontosabb feladata a vezetés egységének helyreállítása. Ennek hiányát érzem én is, érzi a párttagság és látja az egész társadalom. Nekem az a véleményem, hogy az egység hiánya felgyorsítja a többpártrendszer kialakulásának folyamatát. Ezen túlmenően veszélyét látom annak, hogy szakadás jöhet létre a pártban. Ezzel a kérdéssel a KB-nak foglalkozni kell. Ebben nagy történelmi felelősség van. Most már szólni kell a meglévő ellentétekről a Politikai Bizottságon belül. Nem tartom helyesnek, hogy ezekről a vitákról, nézeteltérésekről az újságból értesülünk. Ha itt eddig valaki ezzel kapcsolatban kérdést tett föl, azt a választ kaptuk, hogy nincs ilyen. Nem tudom például, mi a célja a nyilatkozatháborúnak a politikai bizottsági tagok között. Az ellentétes nyilatkozatok, az egymás nyilatkozatainak nem ismerése mindenkit megzavar. Szerintem hozzátartozik a pártfegyelemhez az is, hogy olyan témában, ahol egy testület állásfoglalása szükséges, egy személy ne nyilatkozzon, még a saját nevében sem. Pl. 1956 megítélése, Pozsgay elvtárs. Vita lehet, sőt egészséges vita legyen is a Központi Bizottságban és a Politikai Bizottságban is. A klasszikus monolitikus egységet ma már nem lehet megvalósítani, nincs is rá szükség. A vitában engem az érdekel, hogy mi az oka és mi a célja. Ha az a vita oka, hogy különböző személyiségek vitatkoznak, de azonos elvi alapokon, azonos célokért, jelen esetben a szocialista társadalom megújításáért, akkor nincs probléma. Ha e vita oka az, hogy kibékíthetetlen személyi ellentétek vannak, célja pedig a vezetés megosztása, netalán hatalmi harcról van szó, akkor ezt nem szabad megengedni. Azért nem, mert ez szétveri a pártot, ez pedig a hatalom elvesztését jeleni. Tisztelt Központi Bizottság! Javaslom, hogy a közleményben a Pozsgay elvtárs '56-os kijelentésével kapcsolatos állásfoglalása fogalmazódjon meg. Másolat hiteles: Pné [s.k. kézjegy] Budapest, 1989. február 10-én. 4. sz. függelék [Pál Lénárd írásban beadott javaslata] Küldi: Pál Lénárd Javaslat a szerkesztőbizottságnak A néhány időszerű kérdésről szóló előterjesztés 2. oldal 5. bekezdésében a következő átfogalmazást indítványozom: „Megakadályozása már..." kezdetű mondat elhagyandó. Majd a folytatás: „Ennek elismerése összhangban áll az MSZMP-nek a társadalom demokratizálására... irányuló törekvéseivel. " A 3. oldal U. fejezet első bekezdésében: ,,.. a párttörvény elfogadásával jönnek létre, bár a szervezetek egy része önmagát már ma is pártnak nyilvánítja." 199