A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kapni. Mi ugye tavaly elindultunk egy nyomvonalon, a párt, kormány, állami munka, parlament szétválasztása. Ezt továbbra is csinálni kell, mert a többpártrendszer viszonyai között sem vállalhatja át a párt a kormány tevékenységét, vagy fordítva. Ugyanakkor a kormányzó pártnak a saját kormányához való viszonya teljesen új megvilágításba kerül ebben a szituációban. És ez a képviselőkre is igaz. Talán nem fogják a saját kormányukat olyan gyakran leszavazni, mint ahogy leszavazták, talán saját pártjukat sem. Megértem a sajtóval kapcsolatos modortalanságomra a választ, nem győztek meg kollégáim azzal kapcsolatban, hogy itt ebben nekem nincs igazam. Bereczky elvtársnak az a megjegyzése, hogy különleges lény az újságíró, azért még van néhány szakma ebben az országban, ami a különlegesekhez tartozik. Értem, hogy ezekkel minddel sajátosan kell politizálni, azonban látok egy szellemi torzulást az újságíró szakmában, ezt eddig csak az írók hordozták Magyarországon, az az érzésem, nagyobb történelmi tradíciókra építve, hogy a nemzet lelkiismerete akartak lenni, most ugye az újságíró kollégáink vállalják fel ezt a funkciót. Azt hiszem, hogy mindenkinek ebben a pozícióban kellene gondolkodni az ország sorsáról, ebben a megközelítésben, de nem kellene vindikálni a jogot csak magának. Következő javaslataim vannak: azt a rövid akcióprogramot, hogy mit akar a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Politikai Bizottság terjessze márciusi ülésén a Központi Bizottság elé. Tehát ne küldjünk ki rá külön bizottságot, mint ahogy elhangzott, ezt a Politikai Bizottság készítse el, és ne február 20-ra, hanem a márciusi ülésre. Másodszor, azt javaslom, hogy a szerkesztőbizottság négy okmányt hagyjon jóvá. A közleményt, az Új Márciusi Frontnak adandó válaszunkat, a pártvitára kiküldendő állásfoglalást és az előadói beszédet megszerkesztve. Harmadik javaslatom: elhangzott, hogy legyen egy hármas bizottság a politikai tanulságok összegzésére és kezelésére. Ezt szervezze meg a Központi Bizottság apparátusa, jelentse a Politikai Bizottságnak, és a Politikai Bizottság amit kell, hozzon a Központi Bizottság elé, ez a harmadik javaslatom. Negyedik: amint az írásos, illetve a szóbeli előterjesztésben mondtam, a történelmi albizottság anyaga jelenjen meg a Társadalmi Szemlében, lehetőleg a jövő héten. Ugyanakkor javaslom a Központi Bizottságnak, hogy a tanulmány befejező része után egy nagyon rövid kis állásfoglalásban rögzítsük a következőket — ne mondják, hogy a gyengébbek kedvéért, mert sokan fogják olvasni —: hogy ez a tanulmány nem a Központi Bizottság állásfoglalása. Tehát itt az állásfoglaláson van a hangsúly. Tartalmazza azt, hogy nem lezárt ez a témakör, további vizsgálódást igényel. Kérjük a témakör iránt érdeklődők véleményét és javaslatát és tapasztalataikat, véleményüket a Társadalmi Szemle szerkesztőségének küldjék meg. Majd mi megteremtjük annak technikai feltételét, hogy a szerkesztőség ezt fel tudja dolgozni, mert a jelenlegi apparátusával ezt nem tudja megcsinálni. A további munkánál pedig azt javaslom, hogy a történelmi kérdésekkel foglalkozó, múlttal foglalkozó bizottság, a politikai következtetések megfogalmazására helyezze a hangsúlyt. Következő javaslatom: júniusban tartsunk egy olyan kibővített központi bizottsági ülést, amelyen részt vesz a megyei pártbizottságok által saját pártbizottsági ülésükön ezer párttag után megválasztott egy pártbizottsági tagjuk. Tehát, ahol 25 ezer párttag van, onnan 25 megyei pártbizottsági tag, ahol 30 ezer, onnan 30 megyei pártbizottsági tag. Ez megfelel létszámban megközelítően egy pártértekezleti lét182