A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

8. Esélyegyenlőséget és versenysemlegességet a gazdasági szabályozásban A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az utóbbi évtizedben súlyosan érintette a költségvetési elvonások fokozódása, továbbá, hogy a felhasznált ipari eszközök árai lényegesen jobban növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság jövedelmi helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika helyezzen súlyt e helyzet megváltoztatására, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelőerőinek megőrzésére, folyamatos korszerűsítésére, termelőkapacitásának minél jobb hasznosítására. Az élelmiszer-gazdaság szabályozása úgy illeszkedjen bele az általános gazdasági szabályozásba, hogy az ár-, adó-, támogatási és hitelezési eszközök együttesen teremtsenek a népgazdaság többi ágazatával azonos tőkemegtérülési esélyt. Ennek keretében: a) Olyan mezőgazdasági árpolitikát javasolunk, ami teret ad a piaci hatások érvényesülésének, ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátos piaci viszonyai miatt az állami irányítás ne vonuljon ki az agrárárak befolyásolásából, tájékoztató és védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig azok érvényesítését biztosító beavatkozásokkal segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. b) Mivel a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget adózási és hitelpolitikai eszközökkel is elősegítsék. Ezt a nemzetközi tapasztalatok és a külpiaci versenyképesség megőrzése egyaránt indokolja. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. c) Élelmiszer-gazdaságunknak a nemzetközi piacokon más országok támogatott élelmiszer-gazdaságával kell versenyeznie, ezért nem tartjuk reálisnak a támogatások megszüntetését. Hosszabb távon is javasoljuk fenntartani a kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és az egyes lassan megtérülő beruházásoknak a támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönözzön. d) Az ágazatban kialakult feszültségek különösen nehéz helyzetet teremtettek a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Ezek többsége a gazdaságilag elmaradott térségekben gazdálkodik és körzetében szinte kizárólagos munkaalkalmat jelent. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása legyen össztársadalmi feladat, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő szerepe lesz, amit indokolt elismerni ás támogatásban részesíteni. A szabályozórendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszer-gazdasági termelés közgazdasági feltételeit. A gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák azokat a maguk hasznára. 9. Tudományos eredmények sokoldalú hasznosítását Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a külföldi és a hazai tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika, biotechnológia vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok ilyen célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is egészítsék ki. A technikai-technológiai fejlesztés legyen sokszínűbb, s alkalmazkodjék a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészség- és környezetvédelem követelményeit. A termelési eszközök és módszerek fejlesztését a tudományos eredmények alapozzák meg, és jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják azokat alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás- és a fejlesztés, valamint a szakoktatás feltételeinek javítását, a kutatás, az oktatás és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. A mezőgazdaság modernizációjához, alkalmazkodóképessége fokozásához elengedhetetlen az általános és szakmai műveltség, a munkakultúra színvonalának emelése, az alkotó- és vállalkozókészség ösztönzése. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. 10. Megbecsült parasztságot, alkotó agrárértelmiséget A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyenek szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók, értelmiségi szakemberek, munkások vagy alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának első számú 1066