A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

letéteményesei. Agrárpolitikánkkal elsősorban és mindenekelőtt az ő érdeküket, és ezzel egyúttal az egész társadalom érdekét kívánjuk szolgálni. Ez az agrárpolitika tág teret nyit az élelmiszer-gazdaságban a nagyüzemek, a nagyüzemeken belüli kisebb kollektívák és egyének, továbbá a kisüzemek, a magán- és társas gazdaságok vállalkozásai, kezdeményezései előtt. Ebben megtisztelő és meghatározó szerep vár az agrárértelmiségre, amely szellemi kapacitása, mentalitása révén nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidék szellemi életének is meghatározó, progresszív tényezője. Kérjük, hogy álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszer-gazdaság alkalmazkodását a változó követelményekhez. * * * Az MSZMP szervezetei segítsék elő a sokoldalú megújulást, az önkormányzat és a demokratizmus kiteljesedését, ami utat nyit a kezdeményezés, az új, tehetséges vezetők előtt. így tudjuk és akarjuk elérni, hogy a gazdálkodás szabadsága, az öntevékenység és az érdekeltség a hozzáértéssel párosulva megteremtse a parasztság és a vidéki lakosság további boldogulását. Budapest, 1989. május 17. 3. sz. függelék [Szlamenicky István írásban beadott hozzászólása] Hozzászólás az agrárpolitikai koncepcióhoz Tisztelt Központi Bizottság! A fogyasztási szövetkezeti mozgalom az MSZMP KB társadalmi vitára bocsátott agrárpolitikai koncepciójához testületi állásfoglalásban összegezte véleményét, melyet megküldtünk a Központi Bizottságnak. A széles körű vitát hasznosítva átdolgozott, s újra napirendre tűzött agrárpolitikai állásfoglalás jelentősen megújult. Szintetizáltabbá és politikusabbá vált, célratörőbben ragadja meg az agrárágazatban halaszthatatlanná vált radikális fordulat súlyponti kérdéseit. Az állásfoglalás átdolgozása határozottan előnyére vált a dokumentumnak mind mondanivalóját, mind kifejezésmódját tekintve. Megvalósíthatóságát illetően azonban változatlanul azon a véleményen vagyok, hogy mint önálló ágazati program, esélyei csakis a gazdaságpolitika még lezáratlan ügyeinek (elosztás, ár, bér, külkereskedelmi politika) lezárása után teremtődnek meg. A kormányzati szférában számos bizonyító erejű összehangolt, konkrét indítványt kell kidolgozni ahhoz, hogy ez az állásfoglalás életképes legyen. Felvetem azt is, hogy az átdolgozás során kissé háttérbe szorult, leszűkült a múltbéli hibák, tévedések kritikus minősítése. Pedig vallom, hogy a tévedések megismétlődésének megelőzéséhez, a továbblépés érdekében nélkülözhetetlen a múlt tárgyilagos értékelése. Én itt elsősorban a strukturális kérdésekre, a minőségi, hatékonysági tényezőkre gondolok, amelyek pedig alapfeltételei a piacképes árutermelésnek és egyben a magabiztos termelői jólétnek is. De megemlítést érdemelhet az egyéni gazdálkodás elsorvasztása, az átgondolatlan, veszteségekkel járó fejlesztések, a gyors ütemben nyíló agrárolló és az értékviszonyok általános megbomlása. Az állásfoglalás felfogásában az élelmiszer-gazdasági vertikum értékelése, a megújulás lehetséges fő irányainak kijelölése nem egységes. Ezt a fogyasztási szövetkezeti mozgalom oldaláról változatlanul kifogásoljuk. A vitában kifejtett észrevételeinkben rövid összegezést adtunk arról, hogy a fogyasztási szövetkezetek agrártevékenysége milyen széles körűen érinti a mezőgazdasági termelőket, a belföldi piac vásárlóit és az ágazat külkereskedelmi pozícióját. Szövetkezeteink meghatározó részesei a falusi életkörülmények formálásának és a települések társadalmi, politikai és gazdasági fejlődésének is. A dokumentum mégsem tesz említést az áfészek falufejlesztő tevékenységéről, a kistelepüléseken az áldozatvállaló áruellátásért, a kistermelés integrálásában betöltött évtizedes hagyományairól és az e té1067