A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lévő adminisztratív korlátok és az eltérő tulajdonformák összekapcsolását gátló akadályok felszámo­lását, valamint a termelésre vonatkozó hierarchikus követelmények, mint pl. ellátási felelősség, a me­gyei önellátási törekvések, a keretgazdálkodás, a piacfelosztás megszüntetését. A piaci igényekhez való eredményesebb alkalmazkodás érdekében támogatjuk, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség alapján önszerveződés útján bontakozzanak ki a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari és kereskedelmi vállalatok közötti közös érdekeltség változatos formái: a szerződéses együttműködés, a vagyoni társulás különböző módozatai. Az élelmiszeriparban is kívánatos, hogy az állami vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek mellett a szövetkezetek és a kisiparosok feldol­gozó tevékenysége is teret kapjon. c) Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelők és a fo­gyasztók széles tömegeinek is az az érdeke, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskede­lem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés a vállalati önállóság és a kölcsönös előnyök alapján bontakozzon ki, járuljon hozzá a monopolhelyzetek megszüntetéséhez, a piaci verseny érvényesüléséhez. Különösen fontos­nak tartjuk a vertikális kapcsolatok kiépítését az agrártermékek külkereskedelmében, ahol csak az eddiginél rugalmasabb, szabadabb szervezeti és forgalmazási rendszer vezethet az exportgazdaságos­ság javításához. d) Az erdőgazdálkodás szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez nemcsak területileg, hanem nagyrészt szervezetileg is. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növekszik a mező­gazdasági termelésre nem alkalmas területek erdősítése. Fontosnak tartjuk az erdők egészségi állapo­tának, fatermő képességének javítását, támogatjuk a feldolgozottság növelését szorgalmazó törek­véseket. 6. Hatékony állami irányítást és érdekképviseletet A piacgazdaság építése, hatásainak kezelése új típusú államigazgatási feladatot jelent az élelmiszer­gazdaság irányításában is. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek munkája legyen össze­hangoltabb, egymást jobban kiegészítő. Az ágazati minisztérium ne foglalkozzon érdekképviseleti és operatív feladatokkal, munkájában erősödjön a makroszintű szakmai irányítás és a termelő szerveze­tek munkájának sokoldalú szolgálata. Szükségesnek tartjuk a szövetkezeti érdekképviselet megújulását. Támogatjuk új — reális igényeket kifejező — szakmai, területi és országos képviseletek önszerveződését. Javasoljuk, hogy az érdekkép­viseleti szervek alulról fölfelé szerveződjenek és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, hogy milyen érdekképviselet tagja akar lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amely­ben a mezőgazdaság, az élelmiszeripar vállalatainak, szövetkezeteinek és a magánvállalkozóknak — együttesen vagy külön létrehozott — érdekképviselete másokkal egyenrangú partnerként szerepel. Támogatjuk Mezőgazdasági Kamara létrehozását a piaci és más információk áramoltatására, a gaz­dálkodó szervezetek közötti kapcsolatok szervezésére, az élelmiszer-gazdasági érdekek hatékony gaz­dasági egyeztetésére. 7. Virágzó falvakat A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, azért az agrárpolitika szorosan összefo­nódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk a magyar né­pesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szor­galmazzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adott­ságú falvak gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akar­juk, hogy a falvak nyerjék vissza politikai és gazdasági önállóságukat, a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázadok alatt kialakult értékei. A falvak lakói váljanak a települések igazi gaz­dáivá, saját életterüket önállóan alakító és kormányzó autonóm közösségekké. Az önigazgató, auto­nóm, kulturált és civilizált falu megteremtése a célunk! 1065

Next

/
Thumbnails
Contents