A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a szervezett parlamenti ellenzék létét is. így lehetővé téve a gazdasági válság kezelését, a társadalmi stabilitás megőrzését. Időnyerés nekünk is kell, de lássunk tisztán: nem csak nekünk. A leendő más pártoknak is épülni kell. Ma még nincsenek. Ott is szükség van belső letisztulásra, a belső harcok megvívására. S a kiegyezésre azért is szükség van, hogy a különböző, de felelős megoldásokat kereső erők együtt legyenek képesek megakadályozni, nehogy mindnyájunkat elsodorja [sic!] a hangulatok csak tagadni és rombolni képes eszkalációja, az életkörülmények romlása miatt minden [féle politika] tagadásával jelentkező kiszámíthatatlan, morajló tömeghangulat. A pártnak nem elég kifelé kezdeményezni. Biztos vagyok benne. Készülni kell a versenyre, az igazi megmérettetésre, s ehhez a pártnak össze kell szednie magát. Én támogatom azokat a javaslatokat, amelyek arra irányulnak, hogy a következő központi bizottsági ülésre akár a szerkesztőbizottság elkészítésében, akár a Politikai Bizottságot, akár mást megbízva erre [sic!], készüljön 10—15 pontba szedett, jelszószerűen megfogalmazott, a tömegekhez szóló, világos, egyszerű tézissor, amit a Központi Bizottság nézzen meg, majd adjon ki a pártszervezetek számára. Biztos vagyok abban, hogy a párt programját egy ilyen nem helyettesítheti. Az sok fontos részprogramból kell hogy álljon, ahogy ezt Grósz elvtárs is mondta a bevezetőjében. De azt is tudnunk kell, hogy az emberek a hosszú dokumentumokat nem olvassák el. Elegük volt a nagy tanulmányokból, a részletező, hosszú dokumentumokból. Kellenek a jelszavak, mint ahogy voltak vonzó jelszavai ennek a pártnak, amikor sikeres tudott lenni. Én támogatom azt az ütemezést, azt az elgondolást, amit Grósz elvtárs a szóbelijében az átalakulásra megfogalmazott. Úgy tudom azonban ezt értelmezni, hogy a nem közvetlenül pártra vonatkozó részét, tehát hogy mikor legyen a választás, köztársasági elnök stb., ezt mint a párt tárgyalási alapját, mandátumát kezeljük egy társadalmi kiegyezésben. Ezzel indulunk, nyilván nem nekünk kell eldönteni, vagy nem csak nekünk kell eldönteni. Vitatkoznék azonban azzal, hogy a párt XIV. kongresszusát mind e folyamatnak a végén, 1990 őszén rendezzük meg. Értem és megértem azokat az érveket, melyek amellett szólnak, hogy az egész folyamat végén kerüljön sor a kongresszusra, azonban úgy érzem, ma nem vagyunk még ebben a kérdésben döntési helyzetben, nem is hajt minket a tatár, hogy erről ma döntsünk. Más megoldásokat és más formákat is el tudok képzelni. El tudom képzelni, hogy idén vagy egy egynapos munkajellegű pártértekezlet, egy, mintegy előkészítendő ezt az egész folyamatot, és akkor majd egy kongresszus zárja le [sic!]. El tudom képzelni, hogy kétlépcsős kongresszust csináljunk, melynek az első fordulója a választások előtt van, a második fordulója pedig a párton belüli választásokkal együtt az országgyűlési választások után. Sok megoldási lehetőség van még, tehát ezért azt javaslom, hogy egyelőre csak munkahipotézisként fogadjuk el és kezeljük azt, amit Grósz elvtárs javasolt, és később térjünk majd erre vissza. Köszönöm a figyelmet. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Köszönöm Nagy Imre elvtárs felszólalását, Katona Imre elvtársé a szó, őt követi Aczél György elvtárs. KATONA IMRE elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Grósz elvtársnak beszámolóját én higgadtnak, kiegyensúlyozottnak tartom. Elfogadom. Egyetértek azzal is, hogy ez a beszámoló jelenjen meg — esetleg bizonyos szerkesztéssel —, mert ebben a beszámolóban tömören benne vannak azok az igények is, ha nem is pontosan úgy megfogalmazva, ahogy elhangzottak, amelyeket itt helyesen a Nyers elv93