A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

társ, a Jassó elvtárs, Katona elvtársak javaslatában elhangzottak. Én azt hiszem, első lépésnek a párttagság orientálását illetően, ez kedvező lenne. Én egyetértek azzal is, ahogy Grósz elvtárs fölvetette a Pozsgay elvtárssal kapcsolatos problémákat, azzal a mérsékelt megfogalmazással. Tartalmában és hangvételében is helyesnek tartom. Egyetértek a Márciusi Front felhívására való reagálással. Itt a következő rövid megjegyzést tenném: talán szükséges lenne, hogy bizonyos korrekciót hajtsunk végre. Először is, én azt gondolom, hogy a Központi Bizottság üdvözölje, tehát azzal indítsa az egészet, a választ, hogy a Központi Bizottság üdvözli az Új Márciusi Front felhívását. Ez hangjában más, mint ahogy most indul; és utána kellene mondani, hogy egyetértünk a politikai törekvéssel. A következő: a harmadik pontban az szerepel, hogy a Központi Bizottság az Országgyűlést alkalmasnak és jogosnak tartja az új Alkotmány elfogadására. Én azt gondolom, nem jó az, amikor pártok, vagy bárki minősíti az Országgyűlést, hogy alkalmas, nem alkalmas. Azt hiszem, ezt a kifejezést el kell hagyni. Egy dolog nem támadható. Jogilag csak az Országgyűlés hivatott az Alkotmány elfogadására. És aki ezt a jogi kérdést meg akarja bontani, az akkor megbontotta az egész törvényes rendet, mert akkor mehetünk tovább, ha áthágjuk a törvényt [sic!]. Ezért jogi alapon kell fölvetni, és a Központi Bizottság álláspontja az, hogy egyedül az Országgyűlés jogosult az új Alkotmány elfogadására. És nem kell minősíteni, hogy alkalmas vagy nem alkalmas. A következő, ami itt a többpártrendszerről szóló anyagban szerepel: itt arra szeretném a figyelmet fölhívni, hogy ne védekező alapállásból mondjunk véleményt. Egy csomó védekező kifejezést, hogy ránk kényszerítették, kénytelenek vagyunk elfogadni, elkerülhetetlen, mind irtsuk ki. Mi egyértelmű határozottsággal mondjuk ki — és én ebben teljesen egyetértek a Nagy Imre elvtárssal, mondjuk ki, mert úgy is ki kell mondani, ha nem ma, akkor holnap —, még azt is érzékeltetni kell a döntéseinkben, hogy nem azért választjuk ezt az utat, mert ránk kényszerítették, hanem mert ez ma a reális helyzet, és úgy látjuk, hogy a szocializmus további sorsa összefügg ezzel a lépéssel. Itt a következőt szeretném mondani. Igaz, hogy azt az anyagot ott hagytam, amit föl kellene olvasnom, mert leírtam. A hegemón szerep. (Közbeszólás: mindjárt visszük.) Nem olyan hosszú, rövid, betartom én az időt, lehetőleg. Itt fölvetődik egy fontos kérdés. A hegemón szerep. Azt mondjuk, ki kell vívnia ezt a hegemóniát a pártnak stb., de elvtársak, az adott helyzetet kell figyelembe venni. És az elkövetkezendő — nem merem azt mondani — egy-két évet kell figyelembe venni. Ebben az időszakban a párt hátrányban van minden ellenzéki csoporttal szemben. Hangulati szempontból figyeljük a dolgokat. Ha ez így van, akkor»milyen legyen az álláspontunk? Mondjunk ki valami többet is. Én azt mondom, mondjunk ki többet is a hegemóniáról. Egyrészt azt, amit a Nagy Imre elvtárs mondott, teljes mértékben egyetértek, de utána mondjuk ki azt is, valami ilyet: hogy a szocialista fejlődést biztosító többpártrendszerre való áttérés átmeneti időszakában az elhatározott társadalmi, gazdasági, politikai intézményi reform végigvitele, végigvitelének feltétele az MSZMP hegemón szerepe. Ugyanakkor szükséges, hogy koalíciós partnerként más politikai erők is vegyenek részt a hatalom gyakorlásában. Ezt a Központi Bizottság kimondhatja, és ez védhető is. Ebben a kuszált helyzetben, ha nem akarjuk, hogy tényleg anarchia legyen, szükséges a párt hegemón, vezető szerepe. Ilyen értelemben tehát nem kerül ellentétbe, ami alapvető álláspont a többpártrendszerre 94