A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vezeti szabályzathoz ki akartunk dolgozni, annak az alapelvei tulajdonképpen meg is vannak, csak nem akartuk most kiadni, hanem majd a jövő évi kongresszusra. Ki kell adni, és akkor képezze ez is a vita tárgyát. Ha a tagság azt mondja, hogy csináljuk meg most ezt a választmányi mechanizmusrendszert, meg lehet csinálni. Ettől függ a küldöttek száma, ez a tízezer, tizenötezer. Mert más, ha Központi Bizottság van, más, ha választmány van. A választmány biztos elmegy 3—500 tagig, vagy 400 tagig elmehet. Ezt is végig kell számolni, eddig a Központi Bizottság semmiféleképpen nem mehet el. Tehát kapjunk arra felhatalmazást, hogy a vita alapján ezt átdolgozzuk. A választmány esetében nyilvánvaló, hogy egy olyan 3—5000 párttag után kellene egy küldöttet, illetve egy tagot, és ne tizenötezer után. És még az nőni fog, mert ha a többi szervekből a vezető testületeket integrálni akarjuk, az legalább 40—50 ember, aki bekerül a testületbe. És egy 35 fő körüli elnökségnek kellene lenni, és ennek az élén legyen vagy elnök, vagy lehet elnök-főtitkár, vagy lehet mind a kettő együtt, ez a mozgalom szempontjából nem elvi kérdés. Tehát kérünk felhatalmazást. Választani azért elvileg — kérem, erősítsék meg, hogy — úgy válasszunk, abban a mechanizmusban, mint amit leírtunk, mert ettől jobbat, demokratikusabbat nem tudok. Ez már annyira demokratikus, hogy ez már a vég. Azt nem tudom persze, hogy lehet-e egyszerűbben csinálni. Lehet, hogy lehet egyszerűbben csinálni, ezt végig kellene még egyszer csiszolni, simítani. Ebben most nem kell dönteni. Ha novembert tűzzük ki a magunk számára, akkor még mindig van egy hónapunk, hogy ezzel foglalkozzunk. Szűrös elvtársnak igaza van, ezeket a részkérdéseket a vita után már nem kellene Központi Bizottság elé hozni. Ezt a Politikai Bizottság, amikor készen van, a vita tapasztalatai alapján igazán eldöntheti. Itt ma körülbelül kialakult, hogy milyen irányba kellene menni. Itt vita volt azon — illetve nem —, ide tartozik még a határidő. Abban mindenképpen talán meg kellene állapodnunk, hogy még ha novemberben van, akkor is valahol augusztus 1., vagy 15-ig le kell bonyolítani a választásokat. Több idő marad bent, de több idő marad utána az előkészítésre — hogy? A küldötteket, a küldöttekről beszélek azért, hogy utána tudjuk folytatni velük az együttműködést. És azt nagyon fontosnak tartom, amit Katona elvtárs mondott, hogy válasszuk ketté a szóvivőt meg a jelölőbizottságot. Már csak azért is, mert a szóvivővel elsősorban tartalmi kérdésekről kell párbeszédet folytatnunk, míg a jelölőbizottság elsősorban a káderkérdésekkel kell hogy foglalkozzon. Tehát a munka jellege is olyan, hogy külön lehet választani. Azt hiszem, hogy olyan — mi 800 főt írtunk a küldötteknél —, de hát egy ilyen 6—700 fő, mert látszik, hogy nagy az igény, ekörül kellene megállapodni, ezt majd ki kell pontosan számolni, a párttagfogyást is hozzá kell kalkulálni. Én azt javaslom, hogy elvileg azt erősítse meg a Központi Bizottság, hogy a testületek tagjai szavazati joggal vesznek részt. Ez felel meg a nemzetközi politikai kultúrának, bár ma elhangzott egy javaslat, hogy ne ez legyen, ne ez a gyakorlat legyen. Megyei pártszervek: kérem, adjanak megbízatást, hogy dolgozzuk ki a megyei pártszervekre vonatkozó elképzeléseinket. Ezt két hónap alatt meg tudjuk csinálni, és különfélék között is ide lehet hozni. Abban a Politikai Bizottság döntsön. A többi, az nem szervezeti kérdés, de a vitában nagyon lényeges, felszínre jött, a választás. Számukra azt kellene célul tűzni, amit az elején mondtam: ha lehet, 1029