A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ebben az évben bonyolítsuk le a választásokat. Ugyanakkor ne kösse meg a testület a kezünket. Úgy nem lehet elmenni tárgyalni elvtársak, hogy van egy vasbeton álláspontunk, és akármit mondanak a kuncsaftok, mi arra nem hajlunk. Ilyen nem lehet, ez nem tárgyalás. A mi álláspontunk az legyen: mi arra törekszünk, hogy ebben az évben megcsináljuk a választásokat. De hogyha úgy alakul a vita, meg úgy alakul az eszmecsere, hogy kitolódik, akkor kitolódik. Politikai szempontból is, és gazdaságilag is jó lenne az idén megcsinálni a választásokat. Ez teljesen világos, helyes. Ha megengedik, rögtön elmondom, hogy azért nem annyira egyértelmű ez a képviselők között. Itt van a mai felmérés. A 19 megyéből 6 megyei képviselőcsoport elutasította a választások előbbre hozatalát. Borsodban 50—50%-os arány alakult ki, Budapesten — ami nagyon jelentős, nagy létszámú képviselőcsoport — 40%-uk értett egyet az előbbre hozatallal, 35 %-uk egyértelműen elvetette, a többiek álláspontja bizonytalan. Tehát [nagyon] jó szándékkal lehet azt mondani, hogy kb. felefele a képviselőknek az álláspontja. Elvégeztük a mai ülésig a felmérést úgy, ahogy erről korábban szó volt, most, ha ebben az irányban megyünk, akkor el kell kezdeni a munkát a képviselők között, a képviselőcsoportokkal. Amit Szűrös elvtárs mond a tárgyalásokhoz, hogy nem ért egyet a kormány képviselőinek a részvételével. Hát ezen lehet vitatkozni, de itt fogalomzavar van. Kérem szépen, a párt—állam kapcsolat újrarendezése az nem a párt és a kormány kapcsolat teljes megszakítását jelenti. Meggyőződésem szerint itt sok mindent összekevernek ezekben a vitákban. Ha többpártrendszer lesz, még szorosabb lesz [a párt és a kormány közötti kapcsolat] majd annak a pártnak, meg annak a kormánynak a kapcsolata, amelyik meghatározó lesz a kormányzásban. Mert amilyen most ebben az újító lendületünkben a kapcsolat, így sokáig dolgozni nem lehet. Még egy kicsit belpolitikailag persze élünk abból, hogy nem tudtuk, hogy autópályadíj lesz, nem tudtuk, hogy milyen döntést hozott, hoz a kormány, nem tudtuk ezt, nem tudtuk azt, még a párt egy darabig moshatja a kezét. Meddig mossa, meg kinek a számlájára mossa, hát hogy áll meg a kormány, ha nem lesz a párt mögötte? Tehát ezt sokáig így nem lehet csinálni, még ebben az évben kell vele foglalkoznunk. Ugyanakkor a választási törvényt be kell nyújtani. Ha nem fogjuk időben benyújtani, akkor kirekesztettük magunkat a tárgyalásnak abból a faktorából, hogy ez évben legyen választás. Tehát itt menni kellene a magunk nyomvonalán. Ami a partnereket illeti, nem érdekük, hogy megegyezzenek velünk, elvtársak. Miért hisszük el, hogy kezüket, lábukat kitörik, hogy velünk megállapodjanak? Hát mindennap még tovább tart ez a helyzet, nem adják addig a nevüket a romló hangulathoz, meg a gazdasági helyzethez. Minél tovább tart, ez a jó nekik. Én se egyeznék meg az MSZMP-vel, ha az ő helyükben lennék [ülnék]. Más a történelmi pártoknak a helyzete. Először is más élményeik alapján ítélnek. Én úgy látom, hogy a történelmi pártok messze előre gondolkodnak, ezt nagyon tisztelem. Két párttal, egyikkel két alkalommal, másikkal egy alkalommal volt nem hivatalos elvtársi eszmecserénk, meg ilyen úri eszemecserénk, mit tudom én, a Néppártra mit kell modani, nemigen elvtársi, bár elvtársoztuk egymást. És látom, hogy hosszabb időre gondolkodnak, higgadtabban nézik a folyamatokat. Valóban együtt akarnak működni, ugyanakkor igényeik vannak és véleményük van, amihez ragaszkodnak. Ezt én tisztelem. [Ez nem baj.] De a többi mozgalmaknál mást látok, ott sokkal erősebb a dacosság, mintsem a higgadtabb partnerségre való törekvés. 1030