A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Mi legyen a napirend akkor? Ebben orientáció kell a munkához, ha nem is akarunk itt most dönteni, de hát elő kell készíteni. Először is szervezeti szabályzatról kell dönteni. A kongresszusra meg tudjuk csinálni a szervezeti szabályzatot, fel fogjuk gyorsítani a folyamatokat, nem állunk olyan rosszul, több idő lesz a pártvitára akkor, és akkor lebonyolítjuk. Másodszor személyi kérdésekben kell dönteni, hogy legyen-e elnökre, főtitkárra szavazás. Én azért javasoltam, hogy hagyjuk ki, ezt a két választási anyagot el is lehet vetni, nincs különösebb jelentősége, a kongresszuson meg lehet választani mindenkit, ha éppen úri kedvünk ezt tartja. Ugyanakkor magát a gondolatot védeném, mert lehet, hogy nem most, hanem a jövőben a mozgalomnak meg kellene vele barátkozni, tehát azt, hogy egy vita lefusson a következő ülésig — megítélésem szerint — az megérné, egy konzultáció. Akkor most döntenünk kell abban, vagy legalábbis valami álláspontot ki kell abban alakítanunk, mert akkor fel kell gyorsítani az elmúlt időszak értékelésével kapcsolatos munkákat. És kell a párt programja. Mi egy évvel ezelőtt közösen döntöttünk arról, hogy programot fogunk csinálni, s mindenki követeli a programot. Hát, ha nem vagyunk konzekvensek saját dolgainkhoz, akkor nyilvánvaló, nem tudjuk a pozícióinkat védeni. Ha úgy tűnik, hogy ilyen választási programmal ezt az időt nem lehet áthidalni, akkor nem programot kell csinálni, hanem egy programnyilatkozatot előre kell hozni, és a programnyilatkozat alapján majd egy év múlva, vagy két év múlva lehet program. Kérem, egy pártban, amelyik ad magára, és egy jövőképet akar felvázolni, öt-tíz évig dolgoznak egy programon. De úgy látszik, hogy ezt a politikai helyzet nem bírja el. Programbizottság van, tehát kérem a Központi Bizottságot, hogy kérje fel a programbizottságot, kötelezze, hogy gyorsítsa meg az ezzel kapcsolatos munkát. És akkor az nem program lesz, egyszerűbb lesz, programnyilatkozat lesz, de a fő irányokat kijelöli és akkor utána majd ráérünk egy évig, vagy két évig rajta dolgozni, és akkor lesz belőle valamikor egy kiérlelt program. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban végbemenő megújulás sok elméleti tapasztalatot is felszínre fog hozni, amire a pártnak nyitottnak kell lennie. A kongresszussal változatlanul van egy tartalmi bajom, ami a pártértekezlettel volt. Ha ezen a kongresszuson a társadalom legfontosabb kérdésével, a gazdasággal nem tudunk foglalkozni, ez a kongresszus ugyanúgy egyoldalas lesz, mint az 1988. májusi pártértekezlet. Én pedig most nem látom magunkat olyan állapotban lévőnek, hogy a kongresszusra olyan gazdasági elemzést tudunk odavinni, ami a mostani viszonyoknak megfelel. Ha pedig egy fércmunka lesz, akkor több kárt fogunk vele okozni, mint hasznot, mert csalódni fognak azok, akik várják, hogy a csodaszert most fogjuk az asztalra tenni. Hát ezen törni kellene még a fejünket, hogy mit csinálunk. Én nem tudom elképzelni, hogy a kongresszust a gazdasági kérdések nélkül szervezzük meg, és bonyolítsuk le. Egy pártértekezletet el tudtam volna képzelni, mert az választásorientált, de egy kongresszust-már nem lehet csak úgy, ott a gazdaságról el kell valamit tudni mondani, vagy a programjaink alapján és ezt összerakni valami csomagba. A kormány csomagterve az nem a kongresszus elé való, mert a kormánynak a saját programjához a maga mozgásszabadságát biztosítani kell, hogy formálja, alakítsa. A kormánynak a parlamenttel kell dolgozni. Hát, hogy hány napig tartson? Addig, ameddig kell, ezt ráérünk majd eldönteni, amikor meglátjuk, hogyan alakul, ebben nem kellene most határoznunk. Mit válasszunk? Én azt javaslom, arra kapjunk megbízatást, hogy mind a két alternatívát dolgozzuk ki. A pártválasztmányi rendszert is, amit egyébként mi a szer1028