A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sok időpontjának tárgyalásos úton való rendezésére; és a harmadik dolog: hogy a két anyagot adjuk ki vitára, tehát nem az elsőt, hanem a másodikat és a harmadikat, a pártválasztásokkal kapcsolatos kérdéseket. Ezek után szeretném elmondani a következőket. Hát a vita ismét túllépett a határokon, az anyag határain, ez természetes volt és nem baj. Ezek a kérdések vannak napirenden, ezek foglalkoztatnak mindnyájunkat, érthető, hogy minden alkalommal gondolatot cserélünk róla és szoktatjuk egymást is. Egyik nagy kérdés, ami túlmutatott az előterjesztés határain, miért ilyen a politikai helyzet, amilyen, sodródunk-e vagy sem, miért ilyen a párt állapota. Szeretném világosan elismételni korábban elmondott nézeteimet, nem változott meg: a válság, a politikai és a gazdasági válság, bizonyos értelemben a pártválság nem egy év terméke, hanem hosszú éveknek a következménye, levezetése, nem egy év alatt, hanem évek alatt fog lebonyolódni, lehet rövidíteni, az a dolgunk, hogy minél gyorsabban lebonyolódjon és minél kisebb áldozatokkal járjon. Mi az oka? Az alapvető oka a gazdasági helyzet, a másik oka nem kevésbé fontos, hogy a nemzetközi küzdőtér átrendeződött, erre nem fordítunk elég figyelmet, a harmadik pedig, évtizeddel ezelőtt kimerítettük a politikai mozgásszabadságunkat, az intézményrendszer lehetőségeit. Sodródunk-e? Igen. Részben objektív okok miatt, részben szubjektív okok miatt. A szubjektív okok miatt két dolog feltétlenül számba veendő: az egyik, hogy sodornak bennünket kívülről és keményen, amihez a párton belül sok szövetséges van. Ez a párt korábban sem volt egységes, ma sem egységes. Másodszor: saját ügyetlenségünk, tehetetlenségünk, mert nem tanultunk meg válságot kezelni. Érjük utol magunkat, mondta Katona elvtárs. Igaza van, érjük utol magunkat. Nosza! Nem csak elhatározás dolga, az is, de nem csak az, mert a szubjektív feltételek nem [sic!] tőlünk, vagyis általunk alakítandók, az objektívok nem, tehát időigénye van a kiáltásnak, annak, hogy utolérjük magunkat. Ide tartozik még egy dolog. Alulról építkező pártot akarunk, és csak szervezetileg tudjuk megcsinálni, a tartalomban nem. Politikailag alulról építkezés nincs. Legalább 200 alapszervezeti programot átnéztem az elmúlt hetek alatt, mind a központi okmányok másolása és nagy általánosságoknak az összegyűjtése. Megdöbbentő, hogy az ország egyik sarkától a másik sarkáig ugyanazokat az általános tételmondatokat fogalmazzák meg pártbizottsági és alapszervezeti programokban. Nem szemrehányásképpen mondom, hanem csupán azért, hogy ez is hozzátartozik ahhoz a hagyatékhoz, amit cipelünk a hátunkon. Mi csináltuk ilyenné, nem másoknak teszek szemrehányást. Ugyanakkor szeretném megmondani, hogy nagyszerű eredményeket, megújulást, biztató eredményeket látok, és csak ilyen apró dolgokban, hogy elmegy az ember Záhonyba és mit lát? Amit mondunk, ugye, a záhonyi vasutast az alapszervezetétől kikéri a községi alapszervezet titkárnak, vagy ugyanebben a kisvárosban azt tapasztalja az ember, hogy egy másik kommunistát az üzemtől kikérnek a kereskedelmi vállalat pálttitkárának, egy másik vállalathoz párttitkárnak. Voltam Sopronban. Elmondták az elvtársak: a határőregység tisztjét a területi pártszerv felkéri, hogy ott legyen párttitkár. Nem folytatom tovább, csak mondom. Elindul lassan, lassan egy öntevékenység, keresik a helyüket, szabadabb formákat hoznak létre, értelmesen, egészségesen most már kezdenek töprengeni. Én a gondok özönét látom ma jelenlévőnek, kevésbé a biztató, új csírákat, a gondolkodásban azonban már sok új érték van, és egyre inkább ez cselekvéssé alakul át. Tehát utolérni magunkat fent is, meg lent is kell. Miért változtatunk? Ez mindig 1026