A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nek legalább három feltétele van. Ezek közül az egyik: a választások előrehozatala; a másik: ehhez mérten egy olyan kongresszus megtartása, amelyik a párton belüli szétesés állapotát megállítja, esetleg valami javulást képes elérni, és egy harmadik kívánatos feltétel lenne, de itt is megegyezik a véleményem, nem feltétlenül kizárólagos feltétel, hogy megegyezni az előrehozott választások bizonyos politikai feltételeiben, időpontot illetően az ellenzékkel. Határozottan az a véleményem nekem is, hogy ez azért nem kizárólagos feltétel, mert amennyiben az ellenzék részéről dokumentálhatóan is ezek a javaslatok korábban ismertté válhattak a választások előrehozatalára, másfelől tapasztalható, hogy kikezdik ezeket a működő intézményeket. Az nem fogadható el álláspontként, hogy kikezdeni kikezdik, de ugyanakkor ezek megváltoztatásában vagy újjáformálásában részt venni — időpontokra és egyéb körülményekre hivatkozva — nem hajlandók. Tehát én határozottan azt javaslom a Központi Bizottságnak, és tulajdonképpen ezért akartam eredetileg szót kérni — ezt a vita végén még nehéz ügyrendi javaslatként megfogalmazni —, hogy itt, most, ma a Központi Bizottság csak két kérdésben foglaljon állást. Egy: foglaljon állást abban, hogy támogatja egy kongresszus megrendezését kora ősszel; kettő: úgy látja, hogy az ország helyzete, sorsa, állapota igényli, hogy a parlamenti választásokat előre hozzuk, hogy ebben érdemi tárgyalást folytassunk, vagy folytasson az MSZMP különböző társadalmi és politikai erőkkel, szervezetekkel. Minden más részletre, minden más — egyébként mégoly fontos kérdésre is — csak ezeknek az ismeretében és ezek tételes végigvitatása és összerakása után van lehetőség. Én azt gondolom elvtársak, annak véget kell vetni, hogy itt az elmúlt háromnégy hónapban csak a menetrendről, ha én jól számolom, ötféle változattal találkoztunk, ez egyszerűen tarthatatlan, és az is tarthatatlan, hogy vezető politikusaink a Központi Bizottságot pofozógépnek tekintik, vagy engedelmet a kifejezésért, alacsony IQ-val rendelkezők gyülekezetének, mert azon mérik a saját javaslataik jóságát, hogy az itt kialakított álláspontokhoz képest hogyan lehet más fórumokon ettől eltérni. Én nem ezekkel a véleményekkel vagyok szemben, ezeknek java részét, szeretném világosan megmondani, ami Szegeden, Kecskeméten, más helyeken elhangzott, sok tekintetben, javarészt egyetértek a tartalommal, de nem tudom elfogadni azt a módszert, hogy nincs alkalom ezekhez a kérdésekhez hozzászólni, nincs alkalom vitában álláspontokat tisztázni. Mindig utólag kell konstatálni, hogy már megint milyen tévedésbe, milyen lehetetlen helyzetbe került ez a Központi Bizottság. Ez a legjobb módszer ennek a testületnek a kikezdésére. Tehát hangsúlyozom, én a módszerrel vagyok vitában, és ezért azt javaslom, hogy ne adjon fel újabb labdát a Központi Bizottság arra, hogy akár az ellenzék részéről, akár saját soraiból holnap, holnapután kikezdjék. Döntsön abban, hogy kongresszus kell, döntsön abban, hogy javasolja a választások előrehozását, és amikor a megállapodások megszületnek, akkor dolgozza ki a részleteket. Most már nagyobb támadási felületet ebben a nagyon bonyolult és nagyon kritikus szakaszban — azt javaslom — ne adjon a Központi Bizottság. BERECZ JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Az előre jelentkezettek listája elfogyott, kíván-e még valaki megjegyzést tenni, hozzászólni? Nem. A vitát lezárjuk. Grósz Károly elvtársé a szó. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Azt javaslom, három dologban döntsünk. Először: kongresszus legyen; másodszor: kapjon a Politikai Bizottság megbízást a választá1025