A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kat. Mi olyan változást akarunk és támogatunk, amely belátható időn belül eredményekkel is jár. Mi dolgozni, termelni szeretnénk, egyrészt szűkebb környezetünk, családunk, másrészt a népgazdaság javára. Úgy ítéljük meg, hogy ehhez mindenekelőtt az eddigieknél nyugodtabb politikai légkörre van szükség. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a párttagságot lényeges kérdésben nem kérdezik meg. Több esetben csak a rádióból, televízióból értesülhettünk arról, hogy mit akar a vezetés. Két vonatkozásban zavarja a tisztánlátásunkat a párt testületi munkája. Az egyik, hogy a vezetők egymástól eltérő módon nyilatkoznak olyan kérdésekben, amelyekben előzőleg testületi döntés született. Saját magam is tapasztaltam ezt, hogy így történt a legutóbbi KB-ülés után is. A másik pedig az, hogy a politikusok eltérő véleményeit nem érzékeljük pontosan, nem tudjuk azonosítani az arcokat és a hozzá tartozó megnyilatkozásokat. Nálunk, Nógrádban eldöntöttük, hogy a Központi Bizottság tagjainak hozzászólását — már a megyeieket gondoltam — terjes egészében nyilvánosságra hozzuk a párttagság előtt. Ezek nélkül nem várható el, hogy a munkások aktívabban politizáljanak, és határozottan kiálljanak a testületi döntések mellett. A párttagok elégedetlenségével számos helyen találkoztam. Ismereteim szerint egyedi, de nagyon figyelmeztető: az egyik üzemi alapszervezet azzal a gondolattal foglalkozik, hogy csak minimális tagdíjat fizetnek, a többit letétbe helyezik addig, míg a pártnak nincs programja, követhető vezetése. A napirendhez kapcsolódva szeretném elmondani: a pártválasztás elképzelését jónak tartom, s a párttagok is bíznak abban, hogy fontos kérdésekben személyesen állást foglalhatnak. Az így született döntést inkább magukénak érzik. A Központi Bizottság legutóbbi ülése a pártértekezlet összehívásáról döntött, azóta felgyorsultak az események. Salgótarjánban is sokan úgy vélik, hogy rendkívüli pártkongresszus lehet alkalmas a párt előtt álló feladatok megoldására. Javaslom és megvitatásra ajánlom, hogy a jövőben évente tartsunk pártkonferenciát, mely hivatott lenne értékelni a párt belső életével összefüggő kérdéseket. Ilyenformán rövid távú programokkal tudnánk előrehaladni a reformelképzelések végig vitelében, és a szükséges kiigazításokat időben meg tudnánk tenni. Indokolt személycseréket is el lehetne végezni ezeken a pártkonferenciákon. Véleményünk szerint nem a párt elnevezése a döntő kérdés, hanem az általa felvázolt program tartalma. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy új programot, új vezetést, új politikai irányvonalat kezdeményező párt új névvel hitelesebb lehet. Mi is fontosnak tartjuk, hogy tisztázzuk a múltunkat, rehabilitáljuk az arra érdemeseket, de attól tartunk, hogy az 1956-os események körüli viták nem a megbékélés, hanem az ujabb összeütközés irányába tolódnak el. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni. A párttagság rövid időn belül olyan programot igényel a Központi Bizottságtól, amely reformfolyamat jegyében fogalmazódik meg, és a gazdasági, politikai stabilitást is erősíti. Olyan viszonyok szükségesek, amelyekben nyugodt körülmények között lehet dolgozni az egyének és az ország boldogulásáért. Ezeket a lépéseket minél előbb meg kell tenni, mert holnap már késő lesz. Köszönöm szépen a figyelmet. BERECZ JÁNOS elvtárs: Nagy Sándor elvtárs következik. NAGY SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon rövid lehetek, mert javarészt azzal értek egyet, amit Fejti elvtárs a vita vége felé mondott. Nézetem szerint is itt egyetlenegy alapkérdésre kell választ keresni, hogy ez a párt hogyan szerepelhet sikeresen a választásokon. Nekem is az a véleményem, hogy en1024