A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kat. Mi olyan változást akarunk és támogatunk, amely belátható időn belül eredmé­nyekkel is jár. Mi dolgozni, termelni szeretnénk, egyrészt szűkebb környezetünk, családunk, másrészt a népgazdaság javára. Úgy ítéljük meg, hogy ehhez minde­nekelőtt az eddigieknél nyugodtabb politikai légkörre van szükség. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a párttagságot lényeges kérdésben nem kérdezik meg. Több esetben csak a rádióból, televízióból értesülhettünk arról, hogy mit akar a vezetés. Két vonatkozásban zavarja a tisztánlátásunkat a párt testületi munká­ja. Az egyik, hogy a vezetők egymástól eltérő módon nyilatkoznak olyan kérdések­ben, amelyekben előzőleg testületi döntés született. Saját magam is tapasztaltam ezt, hogy így történt a legutóbbi KB-ülés után is. A másik pedig az, hogy a politiku­sok eltérő véleményeit nem érzékeljük pontosan, nem tudjuk azonosítani az arco­kat és a hozzá tartozó megnyilatkozásokat. Nálunk, Nógrádban eldöntöttük, hogy a Központi Bizottság tagjainak hozzászólását — már a megyeieket gondoltam — terjes egészében nyilvánosságra hozzuk a párttagság előtt. Ezek nélkül nem várható el, hogy a munkások aktívabban politizáljanak, és határozottan kiálljanak a testüle­ti döntések mellett. A párttagok elégedetlenségével számos helyen találkoztam. Is­mereteim szerint egyedi, de nagyon figyelmeztető: az egyik üzemi alapszervezet azzal a gondolattal foglalkozik, hogy csak minimális tagdíjat fizetnek, a többit le­tétbe helyezik addig, míg a pártnak nincs programja, követhető vezetése. A napirendhez kapcsolódva szeretném elmondani: a pártválasztás elképzelését jónak tartom, s a párttagok is bíznak abban, hogy fontos kérdésekben személyesen állást foglalhatnak. Az így született döntést inkább magukénak érzik. A Központi Bizottság legutóbbi ülése a pártértekezlet összehívásáról döntött, az­óta felgyorsultak az események. Salgótarjánban is sokan úgy vélik, hogy rendkívüli pártkongresszus lehet alkalmas a párt előtt álló feladatok megoldására. Javaslom és megvitatásra ajánlom, hogy a jövőben évente tartsunk pártkonferenciát, mely hi­vatott lenne értékelni a párt belső életével összefüggő kérdéseket. Ilyenformán rö­vid távú programokkal tudnánk előrehaladni a reformelképzelések végig vitelében, és a szükséges kiigazításokat időben meg tudnánk tenni. Indokolt személycseréket is el lehetne végezni ezeken a pártkonferenciákon. Véleményünk szerint nem a párt elnevezése a döntő kérdés, hanem az általa fel­vázolt program tartalma. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy új programot, új ve­zetést, új politikai irányvonalat kezdeményező párt új névvel hitelesebb lehet. Mi is fontosnak tartjuk, hogy tisztázzuk a múltunkat, rehabilitáljuk az arra érdemese­ket, de attól tartunk, hogy az 1956-os események körüli viták nem a megbékélés, hanem az ujabb összeütközés irányába tolódnak el. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni. A párttagság rövid időn belül olyan programot igényel a Központi Bi­zottságtól, amely reformfolyamat jegyében fogalmazódik meg, és a gazdasági, po­litikai stabilitást is erősíti. Olyan viszonyok szükségesek, amelyekben nyugodt kö­rülmények között lehet dolgozni az egyének és az ország boldogulásáért. Ezeket a lépéseket minél előbb meg kell tenni, mert holnap már késő lesz. Köszönöm szé­pen a figyelmet. BERECZ JÁNOS elvtárs: Nagy Sándor elvtárs következik. NAGY SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon rövid lehetek, mert javarészt azzal értek egyet, amit Fejti elvtárs a vita vége felé mondott. Néze­tem szerint is itt egyetlenegy alapkérdésre kell választ keresni, hogy ez a párt ho­gyan szerepelhet sikeresen a választásokon. Nekem is az a véleményem, hogy en­1024

Next

/
Thumbnails
Contents