A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

beszélgetések után, viszonylag biztosan állhatunk a lábunkon. Elég jelentős többsége van annak a jelenlegi parlamentben, hogy a választásokat előbbre hozzuk. És ténykérdés, hogy az ellenzéki szervezetek közül dokumentálhatóan többen, ezt a javaslatot felvetették már. A Magyar Demokrata Fórummal folytatott megbeszélések is egyértelműen arra a következtetésre vezetnek, hogy e tekintetben sem maradunk egyedül. Mi történik akkor, hogyha ez a törvényekkel, sarkalatos törvényekkel kapcsolatos politikai érdekegyeztetés — bár nagyon kívánatos lenne, hogy ez létrejöjjön — elmarad? Ebben az esetben is mód nyílik arra, hogy a kormányzat nagyon tárgyilagosan, a parlament rendelkezésére bocsássa a sarkalatos törvényekkel kapcsolatos ellenzéki véleményeket és nézeteket. És ez egy korrekt és járható megoldás. Hét végén, amikor az Ellenzéki Kerekasztallal tárgyaltunk, ezt fel is vetettük: hogy óhajtjuk a tárgyalást, éppen azért, hogy az ezzel kapcsolatos szándék és az érdemi tárgyalás elkezdése előtt teljesen világos legyen, azt az utolsó időpontot is megjelöltük, amíg a parlament normális törvényalkotásának a zavarása nélkül ezt el kell kezdenünk, de amennyiben ez nem vezet sikerre, akkor nagyon korrekt megoldás az, hogyha az Ellenzéki Kerekasztal, vagy bármelyik párt véleményét a sarkalatos törvényekről, az országgyűlési képviselőknek a rendelkezésére bocsátjuk. Tehát, nem mindenáron feltétele egy előrehozott választásoknak az, hogy politikai megállapodások szülessenek. Ez egy nagyon kívánatos dolog lenne, hangsúlyozni szeretném, nem kizáróan az MSZMP-n műlik ez. Mi magunk eddig is, képességeinkhez mérten, igyekeztünk mindent megtenni ennek érdekében. Van jó esély arra a hétvégi megbeszélés után, hogy 10-én a tárgyalások elkezdődhetnek, de fel kell készülnünk egy olyan variációra is, hogy az ország érdekében ezt a törvényalkotási menetrendet a politikai tárgyalások kimenetelétől függetlenül végig kell vezetnünk. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen Fejti elvtárs. Lenkei Csaba után Nagy Sándor következik. LENKEI CSABA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Igaz, hogy elsőként kértem szót, de hát Berecz elvtárs nem ismer engem még, és hát ezért nem kaptam szót csak a végén. Éppen ezért engedjék meg, hogy felfedjem magamat. Lenkei Csabának hívnak, a Salgótarjáni Síküveggyárban dolgozom mint villanyszerelőművezető. Fizikai munkásnak vallom magamat, hiszen mindössze öt hónapja kaptam ezt a megbízatást. Tizenöt évig alapszervezeti titkár voltam, jelenleg is tagja vagyok a Síküveggyár Pártbizottságának. Mindössze második alkalommal veszek részt a Központi Bizottság ülésén, ezért is elnézést kérek, ha mondanivalóm nem lesz kerek, csiszolt, hiszen nem vagyok hivatásos politikus. A munkások látásmódjával, gondolkodásmódjával kívánom továbbadni a környezetem megítélését a párt helyzetéről, a választás, a pártértekezlet vagy a kongresszus előkészítéséről. Úgy ítéljük meg, hogy a párt most kínos helyzetben van, hiszen visszatükröződik a társadalom általános válsága. Az elmúlt egy év során ugyan kedvező folyamatok is kibontakoztak, de mégis, a közvélemény úgy érzékeli, hogy a jelenlegi helyzetben sokáig nem tartható fenn ez az állapot. Vizsgálat alá kell vonni, hogy az eltelt egy év tapasztalatait, az MSZMP jó szándékú kezdeményezéseit, törekvéseit miért nem tudjuk elfogadtatni a párttagsággal, a közvéleménnyel. Miért ment ilyen mélyre a politikai válság? A reformmal, a változással a munkások is egyetértenek, de egyre nehezebben tudják elviselni az életszínvonal visszaesésével járó terheket, s alig képesek kezelni a politikai folyamato1023