A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vagy csúcsidőben közlekednének a metrón. Nem lenne rossz, ha saját idegrendszerükben éreznék a kisemberek helyzetét és gondjait, és biztos, hogy egy csomó rossz döntésünk nem születne meg. Biztosítanunk kell pártunk erkölcsi feddhetetlenségét is, mert mindannyiunkra árnyékot vet és gúzsba köt az erkölcsi visszaélések sorozata. Nekünk kell kivetnünk a ballasztot a hajóból, nem várva be, hogy politikai tőkét kovácsolva kívülről piszkálják ki ezeket az ügyeket, mert Berzsenyivel élve „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől és rabigába görbed". Befejezésül szeretném jelenteni, hogy én is sok megkeresést kaptam szóban és írásban pártszervezetektől s egyénektől, a most kialakuló vitákkal kapcsolatban, és a levelek, a megkeresések a rendszerért és az országéit érzett nagyon őszinte és nagyon mély aggodalmat tükrözték. Ezek bennem azt is alátámasztották, hogy van még reménykedés a Központi Bizottságban, és van bázis, amire támaszkodhatunk, de ha igazán akarunk élni ezzel a lehetőséggel, akkor nagyon sürgősen meg kell alkotnunk azt a bizonyos programszöveget, programot, amit előttem már többen felvetettek, és amihez én is szeretnék csatlakozni, hogy demonstráljuk azt, hogy képesek vagyunk elhatározásokra jutni, és képesek vagyunk nemcsak elhatározásra jutni, hanem cselekedni is. Itt nagyon szeretném az időtényezőt aláhúzni, nagyon jó lenne, ha a következő ülésünkre elkészülne egy ilyen anyag. Nem hiszem, hogy ehhez kell egy hónap, ahogy Nyers elvtárs javasolta, ha valamelyik titkárunkat, a szerkesztőbizottságot, vagy a kiküldendő bizottságot ezzel megbíznánk, biztos, hogy össze tudnánk egy-két nap alatt a szükséges szöveget hozni. Nyakunkon van az idő, hiszen ebben az évben már a pluralizmus körülményei között választást akarunk tartani. Erre fel kell készülni, nincs sok időnk vacakolni. Úgyhogy én azt hiszem, Széchenyi mondta, az ő szavaival zárnám a felszólalásomat, hogy: ,,az idő több, mint pénz, mert az elveszett pénzt még valahogy vissza lehet szerezni, de az elveszett időt azt soha". Köszönöm a figyelmet. SZŰRÖS MÁTYÁS elvtárs: Kedves Elvtársak! Az időtényezőre én is felhívnám a figyelmet. Kérem szépen, 45 perc telt el, két hozzászólás hangzott el. Következik Nagy Imre elvtárs, őt követi Katona Imre elvtárs. NAGY IMRE elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A szocializmus ügye iránti elfogultsággal kevéssé vádolható Mark Palmer amerikai nagykövet fogalmazott úgy a közelmúltban a Magyar Hírlapnak adott interjújában, hogy bármennyire is fontos 56 megítélése minden elemével, Nyugat számára nem az, hanem a jövőért érzett felelősség a fontosabb. Ha Nyugat számára ez így van, akkor számunkra még inkább így van ez, és ezért támogatom a Politikai Bizottságnak azt a felfogását, javaslatát, hogy ne a Pozsgayügyön, ne 56 kérdésén rágódjunk, hanem a hogyan tovább kérdésre igyekezzünk közös választ találni. Jó érzéssel ültem a vita eddigi szakaszában, hogy a Központi Bizottság is ezt az utat választotta. Mint a párt ifjúsági szervezete első titkárának, ezt különösen fontosnak érzem, hiszen több százezer, ezzel a párttal szövetséget vállaló, ennek a pártnak a talpraállásáért aggódó és küzdő fiatal nevében szeretnék szólni. Olyanok nevében, akiket jobban foglalkoztat, hogy mi lesz a következő három évtizedben, mint az, hogy mi volt az elmúlt háromban. Akik a jövőről vitázva nemcsak a holnapra, hanem a holnaputánra is gondolni akarnak. Olyanok nevében, akiknek esélyük van arra, hogy megéljünk még Magyarországon egy új minőségű, sikeres, a szabad egyéniség tisz90