A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

le Pozsgay-ügy legyen. Ha valami nem tetszik, vagy valakinek a megnyilatkozása, erre megvan a lehetőségünk, hogy szóvá tegyük az illetőnek. És ha itt már nyilatkozatokat említettem, hadd tegyek valamit még hozzá, és ez már kapcsolódik a harmadik kérdéshez, a Nagy Imre-ügyhöz. Tavaly elfogadtunk egy olyan döntést, itt kollektíván, hogy a Központi Bizottság tagjai nyilatkozhatnak engedély nélkül, engedélyezés nélkül.

49 Természetesen a saját felelősségükre. Tulajdonképpen ma erről van szó. Hozzá szeretnék még tenni valamit, mint olyan, akit gyakran megkérdeznek: a megnyilatkozások, az állásfoglalások igények alapján születnek. Sőt, kibővíteném azzal, hogy az igények sokkal szélesebb körűek, mint amennyi nyilatkozat, állásfoglalás megszületett. Én ezt teljesen természetesnek tartom ebben az átalakuló, vibráló helyzetünkben. Hiszen ma szinte naponta kell mindannyiunknak, vagy nagyon sokunknak állást foglalni nagyon fontos belvagy külpolitikai, vagy egyéb kérdésekben. De ami a Nagy Imre-ügy lényegét illeti. Alig két hét van a temetésig. Meggyőződésem szerint ez nagy erőpróba lesz a társadalom, a párt, a rendszer, a belső viszonyaink szempontjából. De meggyőződésem az is, hogy mindent el kell követnünk politikai eszközökkel annak érdekében, hogy megakadályozzuk a felfordulást, az atrocitásokat, a provokációkat és így tovább. Márpedig ezeknek a veszélyei fennállnak. Szélsőjobbról is, de legalább ilyen súllyal, ha nem nagyobb súllyal, szélsőbalról is. Meggyőződésem szerint ezt elsősorban azzal akadályozhatjuk meg, ha minél előbb — ha jogilag nem megy, akkor politikailag — igazságot szolgáltatunk. Hozzá szeretnék tenni ehhez még valamit: a Szovjetunióban politikai téren, vagy legalábbis a desztalinizáció terén én úgy ítélem meg, hogy előbbre tartanak a nyilvános állásfoglalásukban, vagy a nyilvánosságra hozatalukban. Mindazoknak az anyagoknak az alapján, dokumentumoknak alapján, amelyeket áttanulmányoztunk a történelmi albizottság keretében, és annak alapján mondottam el én is a véleményemet, most is vallom teljes meggyőződéssel, hogy ez politikai indíttatású, koncepcionális per volt Nagy Imrével szemben. Egyébként ezt a véleményemet érvekkel alátámasztva elmondtam jó néhány nappal ezelőtt a Központi Bizottság Nemzetközi, Jogi és Közigazgatási Bizottságában is többek által alátámasztva.

50 Meg kell mondanom, és ugyanakkor ki is szeretnék térni arra, hogy ez a közleménytervezet, amelyet szétosztottak a szünetben, ez felemás az én benyomásom szerint ebből a szempontból. Tudniillik egyfelől jól méltatja Nagy Imrének a személyiségét, személyiségének, munkásságának bizonyos ellentmondásait, de a hangsúlyt az 1956 előtti időszakot illetően a pozitív elemekre helyezi. Ezt követően vannak olyan megállapításai a közleménytervezetnek, amelyekkel én nem tudok egyetérteni. Például kimondja azt, hogy sok szempontból tévedett politikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Mire értjük ezt? Az 1956. október 23-a előttire? Meg kell mondani, ha azt az időszakot vesszük, ha valaki, az akkori vezetésből, akkor Nagy Imre volt az, aki elsősorban mindig igazodott azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket a nemzetközi mozgalom megfogalmazott. Sőt, nemegyszer kénytelen volt megalkudni éppen ezért, az igazodása miatt. Ha az 1956. október 23-a és november 4-e közötti időszakra mondjuk ezt, én azt tudom csak ezzel összefüggésben hangsúlyozni, dokumentálható tény, hogy Nagy Imre, amit lépett — tehát a Varsói Szerződésből való kilépés deklarálása és a semlegesség meghirdetése — az a szovjet vezetőkkel egyeztetve történt. Amikor ő no998