A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
gondolom, hogy még több esélyünk lesz arra, hogy a döntéseinket vagy az álláspontunkat — bármennyire megalapozottak is — minél többen megkérdőjelezzék. Egyébként Fejér megyében — én magam is — amellett voksolnak, hogy akár választmány jellegű működés, akár ez a rendszerű működés marad meg, a testület tagjainak nagyobb részét, és lehetőség szerint itt is alacsonyabb létszámhatárokkal, tehát a 15 ezer főt megkérdőjelezik, alacsonyabb létszámhatárokkal delegált, nagyobb részben delegált központi testület jöjjön létre. Én is emellett voksolok. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Kedves Elvtársak! A második napirendi pont tárgyalásánál eddig elhangzott tíz felszólalás, Sarlós István elvtárs írásban adta be. Hátra van még tíz fő nálam. Felolvasnám, valakit esetleg kihagytam, akkor a szünetben módja lesz a jelentkezésre. Horn Gyula, Nagy Imre, Vajda György, Devcsics Miklós, Révészné Kéri Anna, Kunos Sándor, Katona Béla, Boros László, Deák László és Kiss Imre elvtársak. Tartsunk 20 perc szünetet és kérem a fegyelmet, mert az ebédszünet is hosszabb volt. Szünet BERECZ JÁNOS elvtárs: Szeretném tájékoztatni a Központi Bizottságot arról, hogy a szünetben hogyan alakult a hozzászólók sora: írásban leadta Dudla József 47 elvtárs és a korábban jelentkezők közül Révészné Kéri Anna elvtársnő. 48 Jelentkeztek újabban hatan, tehát még 25-re nőtt a létszám az egy csökkentéssel. Újabb hozzászólók, akik jelentkeztek: Kállai Gyula, Szűrös Mátyás, Andics Jenő, Fejti György, Lenkei Csaba és Nagy Sándor elvtársak. Megadom a szót Horn Gyula elvtársnak, utána következik Nagy Imre elvtárs. HORN GYULA elvtárs: Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Három kérdéssel kívánok foglalkozni. Az első a kongresszus vagy pártértekezlet kérdése. Én nem kívánok részletekbe belemenni, hogy hogyan és miként készítsük elő, mert ahogy ezt Grósz elvtárs jelezte, sok mindent még tisztázni kell. Én két alaptételt tartok fontosnak. Az egyik az, hogy a pártértekezlet vagy kongresszus kérdését, ennek eldöntését alá kell rendelni annak a kérdésnek, hogy az MSZMP meg akarja-e nyerni a választásokat. Tehát nem öncélúan és nem azért csupán, mert ez a pártnak a vágya, hanem ha a kongresszus jobban szolgálja a választások megnyerését, akkor ez az MSZMP jobban végig tudja vinni a kongresszuson keresztül azokat a reformokat, amelyeket elhatározott. Énszerintem ehhez két alapvető dolog szükséges. Az egyik: rendbe kell tenni a párton belüli dolgainkat, tisztáznunk kell a múltunkhoz és egymáshoz való viszonyunkat, és ennek alapján ki kell alakítanunk egy platformot. Teljesen egyetértek Berend Iván elvtárssal abban: vagyunk az elvégzett munka alapján abban a helyzetben, hogy ezt meg tudjuk tenni, amire tud támaszkodni a párt. Ilyen nagy munkát, a platformot beleértve, a jelentőségét, a súlyát tekintve kézenfekvőbb az én számomra, hogy egy kongresszus végezzen el. A másik dolog megítélésem szerint: új módon kell megközelítem a választásokat is, minden eddigiektől eltérő módon. Ezalatt én mindenekelőtt azt értem, hogy ma a közvéleményben, vagy a közvélemény számára hiteles politikai személyiségekre van szükség. S ez a párt tud állítani 385 képviselőjelöltet, azokat, akik a párt plat996